Ha lenne lányom…

HA  LENNE LÁNYOM.

 

Ha lenne lányom milyen  lenne.

Vörös hajjal tündökölne

mint a nyári napfelkelte.

 

Vörös hajnal kincsei,álom lányom

tincsein szikrázik drága fénye.

 

Fehér bőrén kicsi szeplők,

de ezt nem bánnánk így

szeretnénk.

 

Együtt járnánk minden hova,

hol az erdőbe,és az oviba,

el a boltba friss kalácsért

hideg télben az illatáért.

 

Mesét is mondanánk minden est,

vagy festegetnénk szombaton nevetve.

Vasárnap csak álmodoznánk,

biztosan délig az ágyban ficánkolnánk.

 

És ha szomorkodna valamelyikünk egy kicsit,

egymás szemébe néznénk de nem csak egy picit

hosszan mélyen és figyelmes kéken.

 

Egymás  hajtincseibe bújnánk

a hátunkat simogatnánk mint ezt ilyenkor,

mindjárt jobb lesz az ölelésben

tudod oly sokszor.

 

2025.01.01.

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Nagyon kevés az esély arra, hogy vörös hajjal születik, illetve az is marad egy kislány, vagy kisfiú, ha csak nem örökli valamelyik szülőjétől.

    Érdekes eszmefuttatás volt.

    Szerintem bármilyen kislány lenne, szeretni kellene őt.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »