…Nem ismer határokat és korlátokat
Nem függ bőrszíntől, kortól, vagy kontinenstől.
Átugorja minden védelmi gátunkat,
Mikor a szerelem-mámor, csak úgy ránk tör.
Suhanhatnak évtizedek vagy ezredek,
A szerelem ereje el mégsem törpül.
Általa szívünkbe pillanthatunk bele.
S ez lesz könnyfakasztón szép, boldog börtönünk.
Hisz e szerelem olykor csalfán megtéveszt.
Elhiteti, betölthetne régi, mély űrt.
De végezetül már magadra sem ismersz,
Ahogy más fütyül, te ugyanúgy hegedülsz.
Mert a szerelem hol lesújt, hol felemel.
Megbolondit, és közben mégis megszépülsz.
Átölel, majd árván otthagyja lelkedet.
És tudod, többé már sohasem menekülsz.
Szép kalitkàm kulcsa szívedben vesztegel,
Fogoly vagyok benne, de nélküled elveszve.
…
Dúdolok egyre s vàgyom tekintetedet,
Lesújt vagy felemel, mihelyst ràm szegezed.
S ha elhagysz csak keringek a fagyos légben,
Mint szàrnyaszegett, riadt, haldokló lélek,
Mely nem csitul,mig rá nem lel az égi fényre-
Kínban ég, míg csak újból megtalàl …Téged.
VálaszTovábbítás
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
