Néma magány, beszédes csend.
Nesztelen érzés, mely kiált ott benn.
Talán oldódik belül a lélek zaja,
mert távol a világ vad moraja.
Nyugalmas percek borulnak rád,
csitítva suttognak: ne siess, várj!
Most MAGAD vagy magaddal.
Kerüld a szót!
Csak így győzöd le a megalkuvót,
kit a világ ricsaja gyakran magával ránt,
harsányan szól, hogy kerülje a magányt;
mégis azt érzi, hogy szavai szótlanok,
csak üresen hangoskodó szólamok;
melyek az éterben kerengnek céltalan,
s kergetnek valamit hasztalan.
Egyre hangosabb, de mégsem ér célba;
s hogy szavainak legyen foganatja,
hogy kimondott szava értelmet nyerjen,
megkeresi önmagát a csendben.
Se szóbeszéd, se ártó pletyka,
a csendje repíti most a magasba,
mely halkan suttogja: a lárma csak gát,
azt csak a szelíd hang törheti át.
Megérti végül: a csend beszél;
s hogy halkabban, könnyebben célba ér! /B.K./
Author: Bali Krisztina
Bali Krisztina vagyok. Tiszaújvárosban élek a családommal. Verseimen keresztül a legfontosabb emberi értékeket próbálom közvetíteni; valamint azt, hogy az élet nehézségeit, fájdalmait hogyan tudjuk egy másfajta szemléletmóddal átalakítani úgy, hogy az saját személyiségünk fejlődését szolgálja.
2 Responses
„Néma magány, beszédes csend.
Nesztelen érzés, mely kiált ott benn.”
Meghitt, szép sorok, melyeket érzéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszett!