Kiáltás(2)

Riadtan kiáltom 

felétek 

félelmem. 

Aggódom! 

Még nem tudom 

jövendőm 

mit tartogat számomra: 

jót-e, avagy rosszat? 

Félek. 

Magamra maradtam, 

egyes egyedül 

egyszál gyertya, 

a zúgó viharban.  

Elveszek?

Nem tudom.

Talán. 

Félek! 

Reszkető, gyenge lángom 

gyilkos szél mohó szája 

megkívánta. 

Oltalomért kiáltok. 

Hiába. 

Hangom erőtlen, gyenge 

elveszik a süvöltő szélben. 

Segítség nincsen. 

Sírok, zokogok. 

Könnyeim, akár trópusi esők, 

egyre csak ömlenek. 

Megrettenve, 

egyedül nézek szembe 

a közelgő sötét vésszel. 

Emberek vesznek körül,

csak néznek, nem szólnak,

köztük vagyok, egyedül. 

Őket hiába is kérdem 

mit hoz a holnap 

számomra? 

Szájuk néma, 

felelet nincsen. 

Magamra maradtam.  

Sorsom, 

kifogott hal,  

reményt vesztve vergődik 

a növekvő bánat 

hálójába szorulva. 

Akár az a hal,  

vágynék én is a szabadságra. 

Szabadulnék, 

de a háló szálai fogva tartanak. 

Fogoly voltam, s maradtam. 

Végre ki szeretnék közülük törni 

fojtó szálait eltépni, 

Elrohanni. 

Képmutató kötelékek 

reménytelen posványának 

gyilkos szorításától 

megszabadulni. 

 

 

 

 

 

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Képmutató kötelékek
    reménytelen posványának
    gyilkos szorításától
    megszabadulni.”

    Már késő. Akkor lennél valóban egyedül és mihez kezdenél vele így közel a nyolcvanhoz? Az embernek vannak vágyai, de azok bizonyos korban már megmaradnak ebben a stádiumban. Álmodni azért lehet.

    Szeretettel: Rita

  2. Kedves Rita!

    Az érzés, a megszabadulás vágya a kortalanul fennálhat.Nyilván közel a nyolcvanhoz már nem nagyon ugrál az ember.
    Szeretettel
    Tonió

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Csónak

  Magányos csónak csak lebeg, A sötét felleg elmereng. Sodródik az élet vizén, Nem úszik már messze idén.   Körbeveszik hegyek és fák, Nem keresi

Teljes bejegyzés »

Könyvajánló

Megdöbbenve nézem a franciaországi és olaszországi zavargásokról készült tudósításokat. és Le Clézio általam nemrég olvasott könyve jut az eszembe. Az író egy illegális bevándorló, Laila

Teljes bejegyzés »

    Edit könyve   5.rész „B” változat     Délelőtt ért a gép Budapestre, az apám értem jött. Úgy megfiatalodott, hogy alig ismertem rá. Arca

Teljes bejegyzés »

Edit könyve 5.rész

                                        Edit könyve  5.rész     A hazafelé úton már mindenki valami új vírusról beszélt, a vámosokon és határőrökön maszk volt, mire megérkeztünk, itthon kijött

Teljes bejegyzés »

Edit könyve 4. rész

Edit könyve  4.rész     Apám nem használta az internetet. Felhívta az egyik utazási irodát, hogy megtudja, mikor indul csoport Thaiföldre. Az ügyintéző nagyon megörült

Teljes bejegyzés »

Edit könyve 3. rész

Edit könyve-3.rész     Bevettem egy fájdalom csillapítót, de alig enyhült a hasogatás a fejemben, újabb oka lett, hogy felerősödjön. A postás ajánlott levelet hozott,

Teljes bejegyzés »