Miért?

Miért?

Miért veted rám szemrehányó tekinteted
Hogy elvesztettem józan itélőképességemet?
Hogy hazatérve mosolytalan arccal köszöntelek?
Hogy üdvözlés helyett bambán a távolba merengek?

Már észlem arcodon lankadó mosolyod
Mert tört hátam láttán lassan felfogod
A sors játszhat velem goromba dolgokat
Igy a lelkem súlyos terheket hordozhat

Lassan kibuggyant belőlem a gondterhelt gondolat
Vérpadra hurcolta hazánkat egy álnok fondorlat
Hamis képet mutat a sokszinü Európa
Végre láthatóvá vált az álnok Júdás csókja

Pénzügyi spekuláns szorit a markában
El akarna pusztitani a cethal gyomrában
Károgtak,rágalmaztak a hazai ellenfelek
A hatalom átvételéről hamar megegyeztek

Ám érveivel meghátráltak a marionett figurák
S Ninive sorsára juthatnak,mivel bemocskolták Összefogással, tisztességgel S összefogássals,tisztességgel skemény munkával
Össze kell fognunk az igazság népünk bajnokával,

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

88 − = 87

Haiku 1-5

Haiku1 Lassú tél kopog Remegő levelek közt Sárguló álom Haiku2 Súlyos felhő ül A hosszú délutánra Eldőlt már a Nap Haiku3 Piros szemekkel irigy virágok

Teljes bejegyzés »

Van-e fény?

Van-e fény az árkon túl? Van-e árnyék a napfényben? Valódi élet a földtérben? Sok pici kő néz keményen Mint acéltűk szurkodnak Cseppet sem szelíden Hiába

Teljes bejegyzés »

Gyermekként a nagyváros

Gyermekként a nagyváros   Dzsungelom beton lett, Már nem tudok hová bújni; Nyugdíjazott katona vagyok már rég, S még nem is kellett hozzá tanulni.  

Teljes bejegyzés »

Nőiesség

Gyerekkoromban mindig azt mondta rólam anyukám, hogy „komoly kislány” vagyok, meg olyan magamnak való, és félszeg is kicsit. Mikor serdülni kezdtem, nagyon féltem attól, hogy

Teljes bejegyzés »

Ágytakaró

Amint beszáll a reptéri kisbuszba, abban a pillanatban pittyegni kezd a telefonja. „Szép utat, élvezd, és tudd, hogy gondolatban mindig Veled vagyok!” – olvassa a

Teljes bejegyzés »

Alteregó

Pont olyan volt, mint a nagyapám. Ugyanaz a nagy bozontos szemöldök, és az alóla kibukkanó kékes-zöld szemeivel, ő is olyan áthatóan tudott nézni rám. Rövid

Teljes bejegyzés »