Köszönöm Rita, kedves figyelmedet. Szeretettel, Zoé

Kedves Rita! Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a kis gyerekkori történetet. Igen, senkit sem szeretnék arra bátorítani, hogy dongót fogjon a kezébe. Akkoriban én így győztem le a félelmemet. (Az volt az első és mindmáig utolsó dongócsípésem.) Szeretem őket, kedves lények. Ez a korábbi versem is róluk szól: https://irodalmiradio.hu/2024/09/23/mit-sem-erek/ 🙂
Szeretettel, Zoé

Köszönöm szépen, kedves Rita.
Részek vagyunk mi is és azok is maradunk… formától függetlenül.
A lét és a megtestesülés csodáját/misztériumát (ebben a testben, ezzel a lélekkel) épp most éljük és ennek tudatában minden pillanat számít.
Szeretettel: Zoé

Kedves Rita!

Nagyon szépen köszönöm hozzászólásod és örülök, hogy tetszett.
Szívesen dobbantanék én is időnként és visszamennék az időbe, megnézném/érezném, hogy milyen is volt vadon, érintetlenül a természet.(aszfalt és gépek nélkül)

Szeretettel, Zoé

Kedves Gábor, köszönöm szépen.
Örülök, hogy megérintettek a sorok és „kommentből: vers” született…
Üdvözlettel: Zoé

Köszönöm, kedves Rita! Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel üdvözöllek, Zoé.

Kedves Rita! Köszönöm szépen!
Áldott húsvétot és szép tavaszt kívánok! Teljen békésen, szeretetben.
Szeretettel: Zoé

Köszönöm szépen, kedves Rita! 🙂

Köszönöm szépen lelkes hozzászólásodat, kedves Rita. 🙂

szeretettel: Zoé

Kedves Gábor!

Köszönöm szépen gondolatébresztő soraidat (érzelem, értelem, hangulat, hangalap, érzelem-értelem, képzelet) és a kedvelést.

üdvözlettel: Zoé