-
Guti Csaba
Írások
Talpra, magyar!
Még egy hét volt az iskolai ünnepségig, máris a gyomrában volt az a bizonyos gombóc, hogy kivakarhatatlanul ott zsizsegjen, ne hagyja nyugodni, ne hagyja békén...
Isten könnyei
Szép tavasz volt. Lágyan ringtak a búzakalászok a határban, mintha csak láthatatlan angyalkezek simogatták volna őket. Olykor kibukkant a lassan aranyba boruló mezőből egy-egy vöröslő...
Az öreg diófa
Csönd volt a világban, csak a természet muzsikált, selymes, andalító tavaszhangon. Jó volt odakint sétálni, gyönyörködni a finoman elmunkált rögökben, hinni, hogy a gondosan betakart...
Móóóni, a csiga
Ha egy illetőről elárulom azt, hogy valójában egy csiga, akkor igazából mindent elmondok róla, mert hát ugye, az egyik csiga épp olyan, mint a másik,...
Homokba karcolt betűk
Kicsi volt még, igazán kicsi. Óvodába járt, a nagycsoportba. „Előtte az élet!” – mondták, amikor a göndör fürtjeit nézték. – Mi szeretnél lenni? No, mondd...
Vargáék fia és a vírus
Varga Béla nem volt már gyermek, ahogyan az ifjúkorból is régen kiszorult már, mégis mindenki egyszerűen csak a „Vargáék fiaként” ismerte, ama egyszerű okból kifolyólag,...
A galamb titka
Az ablak félig nyitva volt, a szél bekúszott rajta, és meglibbentette a Katinka vállaira boruló tincseket. Bár szép szőke fürtjei voltak a lánynak, mégis mintha...