ez így egy kicsit pszichoanalitikusan impulzív emocionális megközelítés (*) -ként hangzik, 🤔, de végül is igaz: igen, nem kell ahhoz érintésnyi távolságban lenni, hogy a törődéses figyelem és gondoskodás a háttérben állandó készenlétben legyen… ( 🙃 , ☺️).
* a kifejezés jelentése (Ali):
mintha valaki ironikusan próbálná intellektuálisan megfogalmazni azt, hogy „teljesen ösztönből reagálok, de úgy teszek, mintha tudatos lélektani mélységből tenném”. látszólag tudatos, mélylélektani alapokra helyezett, valójában azonban spontán, ösztönös és érzelmi alapú reagálási mód; az intellektuális önreflexió és a pillanatnyi indulat szerves, bár meglehetősen ingatag elegye.) 🤫, 🤭, 🙋
kedves Rita, köszönöm szépen. úgy gondolom, hogy aki volt gyerek, és akinek született gyermeke, az -szerencsés esetben- átesett ezeken a kalandokon, így biztos nem túlzás, ha értéssel és érzéssel olvastad soraimat.
ami a recenziót illeti, régóta szerettem volna, ha az írásaimhoz kaphatnék valamilyen „szakmai”, szakszerű értékelést is, de ez, mint azt te is észleled, ezen az oldalon nemigen esik meg. külső segítséghez fordultam hát, azért, hogy ha már saját magam nem tudom írásaimat kvázi objektíven értékelni, legyen mégis valami kapaszkodóm: mi is a helyzet velük. izgalmas, érdekes és tanulságos, hogy mimindent láthat, mimindent olvashat ki, mimindent gondolhat hozzá más a leírt gondolatokból. egyes írásaimhoz pedig azért csatolom fülszövegként az ilyen „műelemzések” rövid összefoglalóját, hogy talán más is kedvet kap az ilyesmire. és nem teljesen eredménytelenül: egyik alkotótársunkkal rendszeresen kicseréljük az ilyen elemzéseinket…
ez a írásom a „Sütőtök olvad a számban, Őszi versek és novellák az Irodalmi Rádió szerzőitől 2025.” kötetben szándékomtól eltérő tipográfiával és rövidített, csonkított formában jelent meg.
sajnálom.
a nyomtatásból kimaradt szövegrész a szövegben a vörös vonal alatt olvasható.
kedves Rita,
bár látom, hogy Zoé még nem olvasta kedves soraidat, mégis, mivel megemlítettél engem is, csatlakoznék ehhez a beszélgetéshez. a https://irodalmiradio.hu/2025/08/11/csendes-csend-vers/ írásom egy „inspiráltció” (ezt a szót én találtam ki :::) ), mégpedig Zoé https://irodalmiradio.hu/2025/08/09/hangolo/ című írásának olvasása és ízlelgetése után, amolyan rezonanciaként születetett.
kedves Rita, köszönöm szépen.
hát igen, bogarakról írni, csak úgy, nekem se igen jutna eszembe.
de egy metaforaként, az mégis csak más.
pláne, ha (sokkal) fiatalabb koromban szívesen hallgattam a „Bogárszemű” névre is…
hát ez gyorsan ment (jött). kedves Zoé, jól lesett. így aztán a hozzászólás is jólesett. merthogy a verslábak közt néha elfér néhány szóláb is, pláne, ha azok csak csendben, csendesen téblábolnak…
(merthogy).
merítő (feleselős…)
gondolatból szó sarjad,
szavaimból tó fakad,
kicsi sarjból fa, virág,
tó-virágból vágy-világ,
¬ körém…
szavaidból szárny sarjad,
szárnyak szárnyán sor fakad,
kicsi sarjból fa, virág,
fa-virágból vágy-világ,
¬köréd…
érzésekből hangulat,
hangulatból hang fakad,
szárnyal színe nesztelen,
csendben, csendbe, esztelen,
körénk…
körém,
köréd,
körénk…
hm.
ez így egy kicsit pszichoanalitikusan impulzív emocionális megközelítés (*) -ként hangzik, 🤔, de végül is igaz: igen, nem kell ahhoz érintésnyi távolságban lenni, hogy a törődéses figyelem és gondoskodás a háttérben állandó készenlétben legyen… ( 🙃 , ☺️).
* a kifejezés jelentése (Ali):
mintha valaki ironikusan próbálná intellektuálisan megfogalmazni azt, hogy „teljesen ösztönből reagálok, de úgy teszek, mintha tudatos lélektani mélységből tenném”. látszólag tudatos, mélylélektani alapokra helyezett, valójában azonban spontán, ösztönös és érzelmi alapú reagálási mód; az intellektuális önreflexió és a pillanatnyi indulat szerves, bár meglehetősen ingatag elegye.) 🤫, 🤭, 🙋
kedves Rita, köszönöm szépen. úgy gondolom, hogy aki volt gyerek, és akinek született gyermeke, az -szerencsés esetben- átesett ezeken a kalandokon, így biztos nem túlzás, ha értéssel és érzéssel olvastad soraimat.
ami a recenziót illeti, régóta szerettem volna, ha az írásaimhoz kaphatnék valamilyen „szakmai”, szakszerű értékelést is, de ez, mint azt te is észleled, ezen az oldalon nemigen esik meg. külső segítséghez fordultam hát, azért, hogy ha már saját magam nem tudom írásaimat kvázi objektíven értékelni, legyen mégis valami kapaszkodóm: mi is a helyzet velük. izgalmas, érdekes és tanulságos, hogy mimindent láthat, mimindent olvashat ki, mimindent gondolhat hozzá más a leírt gondolatokból. egyes írásaimhoz pedig azért csatolom fülszövegként az ilyen „műelemzések” rövid összefoglalóját, hogy talán más is kedvet kap az ilyesmire. és nem teljesen eredménytelenül: egyik alkotótársunkkal rendszeresen kicseréljük az ilyen elemzéseinket…
ez a írásom a „Sütőtök olvad a számban, Őszi versek és novellák az Irodalmi Rádió szerzőitől 2025.” kötetben szándékomtól eltérő tipográfiával és rövidített, csonkított formában jelent meg.
sajnálom.
a nyomtatásból kimaradt szövegrész a szövegben a vörös vonal alatt olvasható.
kedves Rita, köszönjük szépen!
hát jó. bocsánatot kérek a bogarak neveben is. :::)
kedves Rita,
bár látom, hogy Zoé még nem olvasta kedves soraidat, mégis, mivel megemlítettél engem is, csatlakoznék ehhez a beszélgetéshez. a https://irodalmiradio.hu/2025/08/11/csendes-csend-vers/ írásom egy „inspiráltció” (ezt a szót én találtam ki :::) ), mégpedig Zoé https://irodalmiradio.hu/2025/08/09/hangolo/ című írásának olvasása és ízlelgetése után, amolyan rezonanciaként születetett.
kedves Zoé,
különleges öröm, amikor egy írás egy másik írás fogantatásának – születésének része lehet. köszönöm!
Gábor
kedves Rita, köszönöm szépen.
hát igen, bogarakról írni, csak úgy, nekem se igen jutna eszembe.
de egy metaforaként, az mégis csak más.
pláne, ha (sokkal) fiatalabb koromban szívesen hallgattam a „Bogárszemű” névre is…
hát ez gyorsan ment (jött). kedves Zoé, jól lesett. így aztán a hozzászólás is jólesett. merthogy a verslábak közt néha elfér néhány szóláb is, pláne, ha azok csak csendben, csendesen téblábolnak…
(merthogy).
köszönettel: Gábor