new message arrived:

látlak. láttalak.

fogtam a kezed, és láttalak,
szóltam hozzád, és láttalak,
néztem rád, és láttalak,
jöttél velem, és láttalak,
éreztem veled, és láttalak,
elindultam, és láttalak,
elbúcsúztam és elmentem.

de látlak. láttalak…

ezt az írásomat most, utólag, egy recenzióval is kiegészítettem.

ezt az írásomat most, utólag, kiegészítettem egy recenzióval.

ez a vers időközben megjelent ennek a Zoéval közösen készített írásunknak a részeként is:

https://irodalmiradio.hu/2025/11/14/ecce-homo-sapiens/

pedig csak egy melankólius érzés fogalmazódott meg, s gördült hirtelen papírra, egy padban merengve, valamilyen órán…

kedves Zoé,

igen, hát persze! ezúton is köszönöm! jó ez a válasz, jó ez a vendégség, mert kedves a válasz és kedves a vendég…

https://irodalmiradio.hu/2025/05/07/vendegseg/

kedves Rita,

érzed, vagy sem, tudod, vagy sem, de van egy másik, további gyülekezeted is: az olvasóidé. azok egyikeként én is szeretettel és tisztelettel köszöntelek:

Gábor

kedves Rita, köszönöm.
de egy kis kiegészítéssel élnék: mindenkinél, mindenkiben lapulnak kincsek, ám többnyire csak akkor döbbenünk rá, hogy mekkorák, amikor elveszítjük azokat – szerintem…

Gábor

„Hol repdesek, hol padlót fogok”: kedves Rita, így van ez jól, addig, amíg így van! gratulálok a negyedikhez is – sok örömet kívánok neked általuk, nekünk pedig az írásaidban: Gábor

a kincs, ami nincs, olyan kincs, ami volt, de már nincs. de, szerencsére lett helyette másik…!