Útjaink kockái elvetve régen – félig rajzolt térképen lépked a lábunk, egy, szemünk elől elrejtett vidéken életösztönünkre hagyatkozva járunk.   Vándorok jönnek-mennek életünkben, járnak rajta...

Hangtalan szavakból szőtt sóhajoktól sűrű az éj, ragyog a fehérbe öltözött lombok árnya. Csendes méltósággal borul feléjük a csillagok kéményfüstben reszkető fényű glóriája.   Itt-ott...

Egy kérdés ott lapul a néma csöndben, örökérvényű, birtokba vette a végtelen: ha tágul a tér, mit még látni vágyom, a szűkülő idő vajon kegyes...

A pult mögött kávédaráló duruzsol, barnára pörkölt babszemek illata száll. Az asztalok közt sápadt fény honol – egy kávéház, amiben az idő megállt.   Odakint...

Mielőtt az álmod képei búcsút intenek, elhiszed, hogy kis figurái sérthetetlenek.   Eszmélni kell, szemed varázsütésre felpattan, mert nem szabad elidőznöd a szabálytalanban.   Csak...

Lépés lépés után, kimért lassúsággal, tavaszi kabátban, kezében sétabot. A Tuileriák fái között a kertben szél lengeti a gyenge virágillatot.   Ahol a sétány véget...

Régi kolostor harangtornyában néha még megszólal a rozsdás kis harang. A nemlét csendjét nem zavarja már rajta kívül sem ima, sem más földi hang.  ...

Építs templomot lelked összetört darabjaiból, vagy egy üvegházat, melybe fény és meleg szorul. Vonulj vissza oda, ha olykor túl zajos a világ. Kell egy menedék,...

Horgonyt vetett az este a város fölött. Mintha csak megfeneklett volna, alá a hideg is beköltözött.   Csillagfény nem gyúlt, a felhő útjába állt, de...