Üzenem neked, hogy jól vagyok. Kedvükre kergetőznek a napok. Langyos szél fúj, majd a fény ragyog. Szép ősz van, én mégis fáradt vagyok.   Lombok...

Nyitva a kapu, zárját rozsda lepte, fény simítja csak reggelente, este különös altatót zenél a kulcslyukán átbújó kerge szél.   Beljebb a kis lak kockákból...

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld...

Szelíd csendet hallgat éjszaka a táj, a tó partján semmi nesz, későre jár. Minden szín lassan elillan, mint a füst, nem marad más, csak sötétkék...

Majd újra visszatér a nap… De előbb még árnyakat fest az éj, majd harmatját hinti szét a hajnal, s az ég kékje kúszik a fák...

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az...

Ki hozza vissza a pillanatot, aminek neve nem, de súlya volt? A sok feledhetetlen emlékű szót, azokból is, ha többet nem, legalább az utolsót.  ...

Úgy gondolom, addig élek, amíg szememhez eljutnak árnyalataikra bontva az ég peremén pislákoló fények,   amíg látom, hogy zöldből aranyba fordulva hullámzik a kalász, s...

Ha elidőzöm álmokból szőtt légváradban, én a szépséget őrzöm, a halhatatlant. Ha másnap a múlandóság kútjába nézel, megbékéltetlek résszel és egésszel.   Álmodból néha mégis...

– Veled indultam el, de nem melletted. – Nyomodban jártam, de észre sem vetted.   – Elnyújtottam árnyékodat elnagyoltan. – Jeleket hagytam mögötted a porban....