Majd újra visszatér a nap… De előbb még árnyakat fest az éj, majd harmatját hinti szét a hajnal, s az ég kékje kúszik a fák...

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az...

Ki hozza vissza a pillanatot, aminek neve nem, de súlya volt? A sok feledhetetlen emlékű szót, azokból is, ha többet nem, legalább az utolsót.  ...

Úgy gondolom, addig élek, amíg szememhez eljutnak árnyalataikra bontva az ég peremén pislákoló fények,   amíg látom, hogy zöldből aranyba fordulva hullámzik a kalász, s...

Ha elidőzöm álmokból szőtt légváradban, én a szépséget őrzöm, a halhatatlant. Ha másnap a múlandóság kútjába nézel, megbékéltetlek résszel és egésszel.   Álmodból néha mégis...

– Veled indultam el, de nem melletted. – Nyomodban jártam, de észre sem vetted.   – Elnyújtottam árnyékodat elnagyoltan. – Jeleket hagytam mögötted a porban....

Valahol messze szántanak. Nehéz vasak alatt forog a föld, és porzik a határ, ahogy készítik a talajt az új élet előtt.   A vonatablakból nézem,...

Listát ír a kertben a tavasz, útját megvilágítja a nap. Selymes, puha-zöld ruhába öltöztek reggelre a domboldalak.   Bárányok mendegélnek halkan, sorban a világoskék égen,...

Éjjel egyedül sír a tenger, könnycseppjei, a csillagok visszatükröződnek a sötétlő vízben, mint kivilágított, aranyló ablakok.   Csend telepedett a víz fölé, most nem vágtatnak...

Minden, ami szép, valahol távol moccan, kint a nincs nyújtózik, de benned van a jóság. Kandallóparázsban úgy csillan a szikra, mint kézmozdulatod mögött a valóság,...