-
Képíró Angéla
Írások
Művésznegyed
Ablakban domborul lusta macska háta, öreg hölgy tekint az őszi délutánba. Nagy tér fölött szállnak hangok és illatok, sült gesztenye talán és őszi sanzonok. ...
Téli álmok
Őszi szél borzolta a nádast, a levelek ismeretlen dallamot zizegtek. Fűz lombja a víz fölé hajolt, alatta a vadkacsák menedéket kerestek… Fakószürke csík már...
Akaromtól szeretnémig
Én is akartam. Kezdetben. Mikor körülöttem mindenki akarni vágyott. Belenőttünk a korunkba, és át akartuk ölelni az egész világot. De valahogy sehogy sem ment,...
Szeretni jöttem, kedves
Szeretni jöttem, kedves, most, mikor még épp csak kezdenek éledni a téli fák. Magammal hoztam neked a fénylő nap sugarát, s a nyári violák illatát....
Egyedül a parton
Csillagtalan az éj, mintha vihar készülne. Nem látszik, hol ér véget a tenger, s hol kezdődik az ég. A világítótorony fénye csak lopva rajzolja meg...
Szerettük a csendet mind a ketten
Szerettük a csendet mind a ketten. A padon ülve néztük a nap sugarát, ahogy a nedves aszfaltot fényében fürdette, s ránk villantotta tűzforró mosolyát. ...
Mondd, volna kedved?
Mondd, volna kedved elűzni a tél komorságát, s varázslót játszani szüntelen? Jól megmártózni farsang kápráztató havában, elképzelni, hogy az végtelen? Hogy hol a napfény?...
A sivatag virágai
Hideg csillagokkal fedett didergő éjszakákat váltanak fel perzselő sivatagi nappalok. A szemet vakító fényben örvénylő szél cikázik, ujjaim közt pereg az idő, s a forró...
Mondd, hogy lehet még
Mondd, hogy lehet még szép a világ, mikor a nap már utat se tör a ködön át, s a fák ágai, mint kiöntött barna festék...