Kedves Rita, köszönöm, hogy meglátogattál…tragédia van a sorok mögött, igen, ami többek életét megváltoztatta…egy egész családét…nem is kicsit…
Üdv : Erzsébet.🌸
Kedves Oczeanus – Olivér, elnézést…most vettem csak észre, első ízben magázódva írtam-írtunk, most meg tegezve szólítottalak meg…de, ha már így alakult, akkor ezennel felajánlom a tegeződést, lévén, hogy kettőnk közül én vagyok a nő, s idősebb is, földi számítás szerint.
A lényeg a lényeg, amit írtam, „javasoltam”, tegezve is, magázva is így gondolom, tapasztalataim szerint. És örülök, hogy nem bírálatnak vetted, hanem megérkeztek hozzád a szavaim. Én magam is tanulom, gyakorlom egyúttal, s egyre jobban megy !🙂
További szép alkotást kívánok !
Nos, nem kell mindenben teljesen egyetértenünk, szerintem létezik „írói stílus´, amikor bármit ír az adott szerző, alkotó, az rá jellemző, és senki másra….s felismerhető, beazonosítható…nincs ezzel semmi gond… nem szégyen stílusosnak lenni !
Hogy aztán mindenkinek van – e, az már más kérdés.
Pl. én tudatosan nem törekedtem erre soha, mégis, egy idő után kitűnt, ráláttam a saját írásaimban a kimondottan rám jellemző stílusra, s van néhány ember, akik olyan szinten „ismernek” és azt, ahogy írok, hogy felismernek, név nélkül is be tudnak azonosítani. Pedig én nagyon sokfélét írok, verset, prózát, s e kettőn belül is szeretem kipróbálni magam ismeretlen területeken is az írásban, mert : Játék, örömöt adó játék !😊
Az meg a hab a tortán, ha másnak is nyújt valamit, amit „papírra” vetek.
Szép…ennyit látok s érzek…meg, hogy nem csodálom, hogy Zoéval össze tud csengeni egy-egy írásotok…
nekem teljesen más az írói stílusom, ezt a fajta líraiságot csak ízlelgetem, mint kiskanálról a mézet…🙂.
Kedves Gábor, itt járok nálad…ideértem…Rita olykor beelőz, s a számból veszi ki a szavakat, én sem tudok erre mást írni, mint, hogy ez a 3 sor, frappáns…igazán frappáns…🙂.
Egy ízben én is próbálkoztam a szonettel…írótáborban kaptuk feladatul…(igen, eleve hülyeség ihlet nélkül leírni bármit, bár, az is lehet, hogy nem, mert később még születhet belőle valami jó, erre is van példa), de elfogadtuk a tábori szabályokat, hogy „megrendelésre” írjunk ezt – azt, amit megadtak…
hát, a szonettnek ugye, meg vannak a maga kötött szabályai, bizony, belekóstolván nem is olyan könnyű műfaj…
De neked mégis sikerült írni egy szonettet – pedig be sem tartottad a szabályait…😄!
Üdv : Erzsébet.
Kedves Zoé,🙂– „írnék” hozzászólást, „mondanék” véleményt, bármit, akármit…de csak ámulok egyre, hogy újra és újra tudod hozni azt a minőséget, amit lassan már „megszokunk” tőled…vagy inkább általad..🙂.
Kedves Rita, köszönöm, hogy meglátogattál…tragédia van a sorok mögött, igen, ami többek életét megváltoztatta…egy egész családét…nem is kicsit…
Üdv : Erzsébet.🌸
Kedves Oczeanus – Olivér, elnézést…most vettem csak észre, első ízben magázódva írtam-írtunk, most meg tegezve szólítottalak meg…de, ha már így alakult, akkor ezennel felajánlom a tegeződést, lévén, hogy kettőnk közül én vagyok a nő, s idősebb is, földi számítás szerint.
A lényeg a lényeg, amit írtam, „javasoltam”, tegezve is, magázva is így gondolom, tapasztalataim szerint. És örülök, hogy nem bírálatnak vetted, hanem megérkeztek hozzád a szavaim. Én magam is tanulom, gyakorlom egyúttal, s egyre jobban megy !🙂
További szép alkotást kívánok !
Nos, nem kell mindenben teljesen egyetértenünk, szerintem létezik „írói stílus´, amikor bármit ír az adott szerző, alkotó, az rá jellemző, és senki másra….s felismerhető, beazonosítható…nincs ezzel semmi gond… nem szégyen stílusosnak lenni !
Hogy aztán mindenkinek van – e, az már más kérdés.
Pl. én tudatosan nem törekedtem erre soha, mégis, egy idő után kitűnt, ráláttam a saját írásaimban a kimondottan rám jellemző stílusra, s van néhány ember, akik olyan szinten „ismernek” és azt, ahogy írok, hogy felismernek, név nélkül is be tudnak azonosítani. Pedig én nagyon sokfélét írok, verset, prózát, s e kettőn belül is szeretem kipróbálni magam ismeretlen területeken is az írásban, mert : Játék, örömöt adó játék !😊
Az meg a hab a tortán, ha másnak is nyújt valamit, amit „papírra” vetek.
Köszönöm a választ, Rita, bővebben emailben !😊
Szép…ennyit látok s érzek…meg, hogy nem csodálom, hogy Zoéval össze tud csengeni egy-egy írásotok…
nekem teljesen más az írói stílusom, ezt a fajta líraiságot csak ízlelgetem, mint kiskanálról a mézet…🙂.
Szervusz, Rita, tetszik a versed !🙂Volt ilyen megélésed ? Vagy mással történt s te megírtad ?
Üdv : Erzsébet.
Elnézésed kérem, az lemaradt, hogy a kép is tetszik !🙂
Kedves Gábor, itt járok nálad…ideértem…Rita olykor beelőz, s a számból veszi ki a szavakat, én sem tudok erre mást írni, mint, hogy ez a 3 sor, frappáns…igazán frappáns…🙂.
Egy ízben én is próbálkoztam a szonettel…írótáborban kaptuk feladatul…(igen, eleve hülyeség ihlet nélkül leírni bármit, bár, az is lehet, hogy nem, mert később még születhet belőle valami jó, erre is van példa), de elfogadtuk a tábori szabályokat, hogy „megrendelésre” írjunk ezt – azt, amit megadtak…
hát, a szonettnek ugye, meg vannak a maga kötött szabályai, bizony, belekóstolván nem is olyan könnyű műfaj…
De neked mégis sikerült írni egy szonettet – pedig be sem tartottad a szabályait…😄!
Üdv : Erzsébet.
Kedves Zoé,🙂– „írnék” hozzászólást, „mondanék” véleményt, bármit, akármit…de csak ámulok egyre, hogy újra és újra tudod hozni azt a minőséget, amit lassan már „megszokunk” tőled…vagy inkább általad..🙂.
„hogy „mire gondolt a költő?” hát, az régen rossz, ha a költő gondolkodik”
Kedves Gábor, köszönöm, teljesen egyetértek a leírtakkal, nemcsak az idézetekkel, hanem az egészét tekintve.