Kedves Rita, köszönöm a jókívánságot és viszont kívánom neked is !🙂🍾🕯😇🍀🌟

(Ami a többit illeti : sok „rossz” írható az ember számlájára, mégis, ne általánosítsunk – legalábbis én nem teszem, mert az is egyfajta tévút lenne…
Ahogy fentebb említettem, én hiszek a Fény győzelmében a sötétség felett, másként nem is tudnék élni, ha nem hinnék ebben !)

Üdv : Erzsébet🙂

Kedves Róbert, jól megírt, elgondolkodtató vers…értem – érteni vélem…
Üdv : Erzsébet. 🙂🙃

Kedves Zita, de jó volt olvasni ezt a verset !🙂Örömváró, reménykedő, jó rezgésű sorok…és jó rímek !🙂

Hm…kedves Róbert, eléggé távol áll tőlem a krimi műfaja, ennek ellenére én is írtam egy kriminovellát.🙂*
Elolvastam, és teszek egy kísérletet arra, hogy megtippeljem-kitaláljam, ki az elkövető, bár nincs sok nyom,
és azokról a bakancsnyomokról sem tudni sokat, hogy honnan vagy merre vezetnek.
Ami Daniel-t, Iris Hale-t és Richard Whitmore-t illeti, túlságosan nyilvánvaló, hogy okuk lenne…ezt persze, a tulajdonos jól tudta…hogy bármelyikükre terelődhet a gyanú, mert nem is titkolták, hogy vonzó tárgy számukra a szobrocska. Nos, mindezek alapján úgy vélem, hogy maga a tulajdonos, vagyis, Michael Langford a tettes.
Üdv : Erzsébet.🙂

Csupa szépség szépségbuborékos szavakba rejtve…nem kizárt, hogy soraid megihletnek engöm is…
ha úgy lössz, tudatom véled…🌻…nagyon megmozgatott lélekszinten, érzésekben…
Köszönöm, Zoé, az élményt !🙂

Kedves Franciska !🙂
Olyan kedves kis vers, mosolyogva olvastam…én még nem írtam gyerekeknek valót, (mesét is inkább felnőtteknek), de most kedvet kaptam hozzá,
Üdv : Erzsébet.🙂

Kedves Krisztina, tetszik a vers, el is gondolkodtatott…🙂
Nem mintha nem tudnám, hogy „színház az egész világ…” – de most úgy alaposan, mélyen belegondoltam, ahány ember, annyi főszerep…persze, mindenki csak a sajátját érzi annak, és az Életben nincs „Beugró”, végig kell játszani minden szerepet, minden előadást…
Üdv : Erzsébet.🙂

Kedves Rita, köszönöm, hogy meglátogattál…tragédia van a sorok mögött, igen, ami többek életét megváltoztatta…egy egész családét…nem is kicsit…
Üdv : Erzsébet.🌸

Kedves Oczeanus – Olivér, elnézést…most vettem csak észre, első ízben magázódva írtam-írtunk, most meg tegezve szólítottalak meg…de, ha már így alakult, akkor ezennel felajánlom a tegeződést, lévén, hogy kettőnk közül én vagyok a nő, s idősebb is, földi számítás szerint.
A lényeg a lényeg, amit írtam, „javasoltam”, tegezve is, magázva is így gondolom, tapasztalataim szerint. És örülök, hogy nem bírálatnak vetted, hanem megérkeztek hozzád a szavaim. Én magam is tanulom, gyakorlom egyúttal, s egyre jobban megy !🙂
További szép alkotást kívánok !

Nos, nem kell mindenben teljesen egyetértenünk, szerintem létezik „írói stílus´, amikor bármit ír az adott szerző, alkotó, az rá jellemző, és senki másra….s felismerhető, beazonosítható…nincs ezzel semmi gond… nem szégyen stílusosnak lenni !
Hogy aztán mindenkinek van – e, az már más kérdés.
Pl. én tudatosan nem törekedtem erre soha, mégis, egy idő után kitűnt, ráláttam a saját írásaimban a kimondottan rám jellemző stílusra, s van néhány ember, akik olyan szinten „ismernek” és azt, ahogy írok, hogy felismernek, név nélkül is be tudnak azonosítani. Pedig én nagyon sokfélét írok, verset, prózát, s e kettőn belül is szeretem kipróbálni magam ismeretlen területeken is az írásban, mert : Játék, örömöt adó játék !😊
Az meg a hab a tortán, ha másnak is nyújt valamit, amit „papírra” vetek.