Szép…ennyit látok s érzek…meg, hogy nem csodálom, hogy Zoéval össze tud csengeni egy-egy írásotok…
nekem teljesen más az írói stílusom, ezt a fajta líraiságot csak ízlelgetem, mint kiskanálról a mézet…🙂.
Kedves Gábor, itt járok nálad…ideértem…Rita olykor beelőz, s a számból veszi ki a szavakat, én sem tudok erre mást írni, mint, hogy ez a 3 sor, frappáns…igazán frappáns…🙂.
Egy ízben én is próbálkoztam a szonettel…írótáborban kaptuk feladatul…(igen, eleve hülyeség ihlet nélkül leírni bármit, bár, az is lehet, hogy nem, mert később még születhet belőle valami jó, erre is van példa), de elfogadtuk a tábori szabályokat, hogy „megrendelésre” írjunk ezt – azt, amit megadtak…
hát, a szonettnek ugye, meg vannak a maga kötött szabályai, bizony, belekóstolván nem is olyan könnyű műfaj…
De neked mégis sikerült írni egy szonettet – pedig be sem tartottad a szabályait…😄!
Üdv : Erzsébet.
Kedves Zoé,🙂– „írnék” hozzászólást, „mondanék” véleményt, bármit, akármit…de csak ámulok egyre, hogy újra és újra tudod hozni azt a minőséget, amit lassan már „megszokunk” tőled…vagy inkább általad..🙂.
Köszönöm, Gábor,🙂, a legszebb dicséretet kaptam tőled ezzel a bizonyos idézettel…még akkor is, ha sajnos, ma már nem az az európai miliő és értékrend van, amire még J.A. célzott ebben a versében…
(Csak megjegyzésként, arról az európaiságról egy fantasztikus előadást hallhattam Popper Péter szájából, egy tanórán. Mindenkinek hallania kellett volna, oly remek volt !)
Köszönöm a választ, Rita, bővebben emailben !😊
Szép…ennyit látok s érzek…meg, hogy nem csodálom, hogy Zoéval össze tud csengeni egy-egy írásotok…
nekem teljesen más az írói stílusom, ezt a fajta líraiságot csak ízlelgetem, mint kiskanálról a mézet…🙂.
Szervusz, Rita, tetszik a versed !🙂Volt ilyen megélésed ? Vagy mással történt s te megírtad ?
Üdv : Erzsébet.
Elnézésed kérem, az lemaradt, hogy a kép is tetszik !🙂
Kedves Gábor, itt járok nálad…ideértem…Rita olykor beelőz, s a számból veszi ki a szavakat, én sem tudok erre mást írni, mint, hogy ez a 3 sor, frappáns…igazán frappáns…🙂.
Egy ízben én is próbálkoztam a szonettel…írótáborban kaptuk feladatul…(igen, eleve hülyeség ihlet nélkül leírni bármit, bár, az is lehet, hogy nem, mert később még születhet belőle valami jó, erre is van példa), de elfogadtuk a tábori szabályokat, hogy „megrendelésre” írjunk ezt – azt, amit megadtak…
hát, a szonettnek ugye, meg vannak a maga kötött szabályai, bizony, belekóstolván nem is olyan könnyű műfaj…
De neked mégis sikerült írni egy szonettet – pedig be sem tartottad a szabályait…😄!
Üdv : Erzsébet.
Kedves Zoé,🙂– „írnék” hozzászólást, „mondanék” véleményt, bármit, akármit…de csak ámulok egyre, hogy újra és újra tudod hozni azt a minőséget, amit lassan már „megszokunk” tőled…vagy inkább általad..🙂.
„hogy „mire gondolt a költő?” hát, az régen rossz, ha a költő gondolkodik”
Kedves Gábor, köszönöm, teljesen egyetértek a leírtakkal, nemcsak az idézetekkel, hanem az egészét tekintve.
Köszönöm, Zoé !🙂
Köszönöm, Gábor,🙂, a legszebb dicséretet kaptam tőled ezzel a bizonyos idézettel…még akkor is, ha sajnos, ma már nem az az európai miliő és értékrend van, amire még J.A. célzott ebben a versében…
(Csak megjegyzésként, arról az európaiságról egy fantasztikus előadást hallhattam Popper Péter szájából, egy tanórán. Mindenkinek hallania kellett volna, oly remek volt !)
Kedves Gábor (amolyan „Gábriel”)😀, ez igazán kedves tőled !🙂
Üdv : Erzsébet