-
Veress Zita
Írások
Így tanultam
Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni. Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem...
Akik már tudják
<span;>Megbarnult, nyári betlehem, <span;>tétova maradvány-félelem. <span;>Az ősz majd ronggyá áztat, <span;>s a fagy végleg elporlaszt. <span;>De most még tehetetlenül napba bámulok, <span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár...
Ölni, vagy szeretni
Felébredtem és rád gondoltam, hát fogtam egy puskát, és elindultam, hogy megkeresselek. Vársz a parton, papírra írtad, fegyver lesz nálam, nem tudhattad, én sem, hogy...
Vetek majd virágot
Vártam, hogy kapok tőled virágot, de tavasszal vetek a kertbe sajátot. Magamhoz hívom újra a színeket, búcsút intek a feketének és neked. Tavasszal megint nyílnak...
Mosolygott
Csak megszületni volt nehéz, az élet bazaltkövei már könnyedén őrlik a húst, a csontot. S odafentről, ha lenéz, tekintetével követi, szeméből könny ömlik, s titkolja,...
Csók a Szerelemnek
Csókoltatom a Szerelmet! Üzenem, ha erre jár, hozzám is benézhet. S ha a Szenvedélyt is hozná magával, leszámolnék végre a.magánnyal. 1
Az elfelejtett nap
Úgy indultam el, hogy valami hiányzott. Azt nem tudtam eldönteni, mi az. Öltözködve agyaltam, de cserben hagyott a fejembe tömött adat halmaz. A buszon tovább...