User banner image
User avatar
  • Veress Zita

Írások

Régi nyár

Színes papírvirágokat álmodtam, szirmukba a szél belekapott, s repültek a város fölé hangtalan. Szórták a pasztell papírvirágport. Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult a tavaszi aszály égette...

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem...

Akik már tudják

<span;>Megbarnult, nyári betlehem, <span;>tétova maradvány-félelem. <span;>Az ősz majd ronggyá áztat, <span;>s a fagy végleg elporlaszt. <span;>De most még tehetetlenül napba bámulok, <span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár...

Ölni, vagy szeretni

Felébredtem és rád gondoltam, hát fogtam egy puskát, és elindultam, hogy megkeresselek. Vársz a parton, papírra írtad, fegyver lesz nálam, nem tudhattad, én sem, hogy...

Ne szólj!

Nem szólok. Szólni tilos. Magányos fákká oszlik lassan az erdő, közben némán avar takar. Míg félelmes mosolyba vicsorodó fogsorom közeit kitölti a sárgaföld, nem marad...

Vetek majd virágot

Vártam, hogy kapok tőled virágot, de tavasszal vetek a kertbe sajátot. Magamhoz hívom újra a színeket, búcsút intek a feketének és neked. Tavasszal megint nyílnak...

Mosolygott

Csak megszületni volt nehéz, az élet bazaltkövei már könnyedén őrlik a húst, a csontot. S odafentről, ha lenéz, tekintetével követi, szeméből könny ömlik, s titkolja,...

Csók a Szerelemnek

Csókoltatom a Szerelmet! Üzenem, ha erre jár, hozzám is benézhet. S ha a Szenvedélyt is hozná magával, leszámolnék végre a.magánnyal. 1

Az elfelejtett nap

Úgy indultam el, hogy valami hiányzott. Azt nem tudtam eldönteni, mi az. Öltözködve agyaltam, de cserben hagyott a fejembe tömött adat halmaz. A buszon tovább...

Elolvad

Hát tedd félre a hólapátot, helyette fürödj a fehér tengerben. S ha várat is építesz vízből, már érted, jó vagy mindenben. Ha gyötör a lelked,...
Megosztás
Megosztás
57