-
Veress Zita
Írások
Metamorfózis
Az élet lesúlyt, s az ember földre hull. Korbáccsal nevel, ki hőn szeret. Ismer testeden miden heget, s biztos kézzel talál az újnak jó helyet....
Magyarázat nélkül
Élünk-e valaha egy percet is? A jókedv, a mámor, a bor a szép ruhák, egy csoda út, a messze távol ad-e bármit, ami számít? Hajszolva...
Elviszi a szél
Vajon itt vagyok még, vagy csak álom a lét? Falra vetett árny a képem. Nem éltem, csak hittem, s elviszi a szél, amit a lelkem...
Ha mindenki visszajönne
Ha vissza jönnél, asztalhoz ülhetnénk, talán egy palack bort ketten, együtt felüthetnénk. Beszélgetnénk míg az éj elkezd öregedni, s emlékezve bíztatnánk egymást felejteni. Ha visszajönnél,...
Ölelj reggelig
Ölelhetnél engem, s karjaidba olvadnék, míg odakint a világ penészes omladék. Álmodhatnánk, hogy ez itt az éden. Mire a hajnal erőt vesz a sötéten, közhelyeknek...
Haldokló gyökerek
Elmentem, bár maradhattam volna s odabent a tűz kihült, Nincs már fatörzs, korhadatlan, mit megmászhatnék egyedül. S az erős karok, mik leemeltek a diófa ágáról,...
Tanulj tűrni
Kelj fel, és járj! Tanulj meg húzni. Nyugalomra ne várj, tanulj jobban tűrni. Ha görcsbe fordul minden izmod, akkor is menj. Nincs hála, köszönet, a...