-
Veress Zita
Írások
A magány és én
Ketten ültünk a padon, a magány és én. Ő ült középen, én a peremén. Nem szóltunk egymáshoz, a magány és én. Fürkésztük egymást csendesen a...
Messze, messze
Fenyvesek közt úszik a szél illatával hitet mesél. Hív az éjjel, útra kelni fenyvesek közt messze érni. Messze érni, visszatérni. A célok között utat lelni....
A nő, aki nem hitte
Szép vagy, az fontos! De nem lehetsz okos. Ugyan már butuska! Senki nem figyel szavadra. Csak sírj, nyugodtan, ha lehet hangtalan. Kapsz virágot, ha gondolod,...
A Város és én
Nem ismer a Város, én sem ismerem. Idegen számára kihült kezem. Nem ismer a Város, nekem is idegen., hiába vallottam neki hideg teleken. Nem szeret...
Fiatalságot álmodok
Egyszer, ha öreg leszek naphosszat csak kötögetek. Korán kelek, boltba indulok, reggelire friss péksütit hozok. Egész nap másra nem is vágyom, délig az ebédhordót várom....