-
Veress Zita
Írások
Álmatlanság éjszakája
Ide hallgass! Az éjjel ma oly sötét. Egy magányos kuvik veri fel csupán süket csöndjét. Szivárványt fon a köd a hold körül, általa hideg, gonosz...
A reménytelenség árnyékában
Az éjszaka ránk borult, s a sötét erővel húzza magához a fényt. Ölelő karjában összeroppantani kész. S ha az a pici fény enged vad, tomboló...
Érett szerelem
Pár boldog év veled, talán néhány száz lehet. Nem sajnálom, adom mindet, nem tartom meg, csak a szépet. Hát menj! Vigyen a szél! Köszönöm, hogy...
Kamasz szerelem
Óh Istenem, mi lesz velem? Darabokban ifjú szívem. Hová lettél, hová mentél? Hűtlen hozzám miért lettél? Nincsen szívem, nincs életem, összetörtek, nekem végem. Most ébredt...
Halottak napjára
Nem hagyott nyugodni a novemberi éj, a november eleji, nagy őszi kéj. Tépte a lelkem, ahogy tomboltak a színek, ahogy testet, szellemet átmostak a kavargó...
Magyar amazon
Gyertek lányok ligetre, ligetre, had kerüljünk elébe, elébe. Elébe a világnak, világnak, a világ nagy urának, urának. Tudunk mi is csatázni, csatázni, életekkel játszódni, játszódni....
Hajnali ragyogás
Röppen a hajnal tétova szárnyon, ugrik a lelkem, had kiabáljon. Had kiabáljon hajnali tájon, hogyha zokogna, magamba zárom. Táncol a napfény ezer sugára, tükre...