Aprók és Rövidek
Összeszedtem pár egészen apró és az aprónál kicsit hosszabb, rövidke elmélkedőt, lélekemelőt. 🙂 SZELLEMISÉG kívül kemény kéreg belül szelíd gesztenye — o —
Adorján L. Zoé
2024.09.10.
2 hozzászólás
Összeszedtem pár egészen apró és az aprónál kicsit hosszabb, rövidke elmélkedőt, lélekemelőt. 🙂 SZELLEMISÉG kívül kemény kéreg belül szelíd gesztenye — o —
Az a múltkor látott kislány, hova igyekezett? Még a felleg is csillámot szórt lába elibe. Fagy festett rózsát orcájára, mosolyt ajkára, sőt csókot lehelt hófehér
Elveszett illúziók Hittem régen egy Kerek világban, Velem felnövő Boldog családban, A békességben És barátságban. Hittem valaha Értelmes szóban, Csillogó arcban, Az
Az Óperenciás szerelmen túl A belvárosi szálloda kávézójában, jól öltözött középkorú nő várakozott hosszú kávéja mellett. Előtte kiterítve kedvenc magazinja, de nem olvasta. Időnként
Néztem a járda apró repedéseit, Megrohanó gondolatok suhanó feledéseit. Milyen úton innen tovább? Fürkésztem a néma Holdat tétován. Választ várok valaki mástól, Pedig a megoldás
Elfáradt levél vagyok a fa tetején, Egy gyenge szellő leszakítana ősz elején. Lassú patak csordogál ereimben, Súlyos kövekkel bélelt medreiben. Lenge fuvallat! Ne hagyj a
Létkérdés, ZEN merengő formájában. HA MÉGIS /Zen merengő/ kő virág fodrozódó végtelenben bambusz szál merengésben hídon libbenő fuvallatban Buddhát
Megfulladni készülök az ölelésben, Hazatérni erőtlen… töredékben. Elbújni vágyom pergő patak mentén ott; Hol zátonyra futott, mi enyém volt. Már a semmi is kihullik kezemből,
KINT a csillagok közt csend volt. nyugalom volt, rezdületlen. elmúlt minden, a hang, az érzés, akarat és kérés. elmúlt minden mozdulat, földi kérdés,
Egy idegen macska közelített a ház felé. Sunyítva, lapulva mozgott, félig hátravetett fülekkel, puhán lépdelve, két-három lépésenként nagyokat szimatolt, leskelődött. Tömött, szürke bundáján meg-megcsillant a
Virágtánc Földlabdában, levelek közt Bimbó-fejek szunnyadnak, Búvóhelyen lassan nőnek, Száz sziromra pattannak. Hattyú-forma virág-gúnár Fejét büszkén fent hordja, Tüzes szárnyát hivalkodón
az elengedésről és a Nagy Figyelemelterelésről… KAGYLÓKÍN Történt egyszer régen, amikor még felhőtlen boldogság töltötte el talpamat, a talpamat, amellyel a végtelen tenger
SzínTér FEHÉR a fény a mély alázat tisztító repülés angyalszárny csodálat SZÜRKE oly egyszerű mint szerzetes ruhája gerle hamvas tolla kő keménysége homok
Éreztél már Kitörölhetetlen lelki szenvedést? Mellőznek, átnéznek rajtad, mint egy ablakon Buta megjegyzések, lekicsinylő sablonok. Mert élvezik az ölükbe hullott jólétet Skatulyába zárnak,
Lezárt sorsok Elmúlt gyermekévek, elszaladt felnőttélet Megannyi megmaradt szomorúság, emlékek. Néhány oldal nem elég felsorolni azokat a Családtagokat, ismerősöket, barátokat, Akik megírt sorsukat lezárva
Beszélgetés a gesztenyefákkal Éjfél elmúlt, körülvesz a csend. Fehér ruhámon pihen a fény. A kórházban dolgozik a rend, s szellő legyint arcon könnyedén. Nővér matat
Rég leszámolt már a világ A sarlóval, kalapáccsal. Kegyetlenség és elnyomás Cukormázat ölt. Most a vesszőfutás helyett Csak rózsaszín kertre ítél, S alkot bárgyú
M i n d ö r ö k k é Egyedül a félhomályban Fogva tart egy gondolat, Nem múlik el, lejjebb csúszik, A