Kidőlt a vén gesztenyefa, mi kertünk végén állott, Arcán a cseppfolyós idő ráncos kéreggé szilárdult. Láthatatlan vasfogak közt őszbe hajló koronáját Természetes reakciók módszeresen korrodálták
ITT VAN csak te tudod, ki érezted már valaha, milyen a bódító rózsaillat, s a leomló loncé, mely az éjszakába leng. csillagokból ragyog
Harmatos vízcsepp cseppent le arcán, gyönyörű bimbója virággá alakult át. Szerette a fényt és a nap meleg oldalát, de szirmaiból viszont egyet elvesztett, ideje korán.
il dolce far niente NYÁRI RÉVEDÉS puha talppárnáid szívem dagasztják, duruzsol belőlük a szeretet, vibráló halk dorombolásodban rezeg, a
Elmondom e fülledt hajnalon, szerelmes titkom s óhajom. Ne szólj, csak figyelj, s ne aludj el. Nem tudtam, hogy létezel. Most elmondom. Elmondhatom? Nekem
A mindennapok harcát add meg nekünk ma, Mennyei Atyánk! És hogy hálálkodásra legyen okunk ama hetedik napon, a kopott padsorokba leülve ájtatoson, oldalunkon csakis oly
Madárcsicsergős jó reggelt, itt a nap már rég felkelt. Vegyük fel hát ünneplőnket, keféljük ki szép cipőnket. Az édesanyák napja van ma, zengjen hát a
Ott, hol szavakból hidak épülnek, s a csend mögött történet lesz végül, versek kelnek életre, és mesék, elvághatatlan ez a kötelék. Kezeim nyomán új világ
Egyedül lépek Nem bántok mást, nem bánt senki, csend ölel át, nem kell félni. Nincs, aki mellettem ébred, nincs titok, így baj se érhet. Nem
A fájdalom: alkoholista rokon, Csak én ismerem igazán Sajátomat, ki sajátos, Szerethető szeszkazán Toxicitás felső fokon Végigkísér s végig kísért, Árt nekem: ez világos,
Pcsolinszky Kitty Délibáb Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök. Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök. A szégyenek mellett éhezve keltem! És
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
A körtefa Ahogy itt állok, ezen a deres téli hajnalon, eszembe jut, hogy milyen is voltam egykoron. Eszembe jut, hogy minden egyes tavaszon, lombkoronám virágba
Hideg földben tartom testem Éled már a deres tetem, Koporsóm falát ujjal festem Gyermeki napfényt kerestetem Féreggé leszek, hogy kiűzzem a férget Mocsokban vergődök
Pcsolinszky Kitty GÉNIUSZ! Már csak félni tudsz… Egy olyan társadalomba vágyom, Melyben csak a líra maradhat szabadlábon. ,,Valóban ebbe kívánkozol? Gyerünk, ideje, hogy elkészítsd!
A nagy költők nyomában óvatosan lépkedek, törékeny ott a por is, nyomukba nem érhetek. Szavak között suhanok, lebegek, mint fáradt ág – hangjuk csendje visszacseng,
Pcsolinszky Kitty Isten Orkesztrája ‹‹ Rêve Musical›› Érzem, talpam alatt lassan vékonyodik a talaj… ,,Az egzisztenciál nem mindig egy diadal!” Teremts újra, Istenem! Egyszer
Szellem vagyok. A palack lezárva. Nincs remény rá, hogy a dugót kihúznák ma…
