MÁJUSI TÖRTÉNET A tavasz utolsó hónapja, Te vagy Május, a hónapok hónapja. Kisállatok születnek, tojásból fiókák kikelnek. • Gitárszóló, furulyaszó zengi be a tájat, Kismadarak
Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén
Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de
Ősszel születtem sárga falevelek gyermekeként, Idővel tortámon egyre több gyertyát fújtam el egyenként. Sokszor kitaszított voltam, nem kívánt idegen, Amint közeledni próbáltam mindenkinek dolga
Ott legbelül oly megtört vagyok Akár egy bús vándor a fűzfa lombjai alatt, A világnak sorsa az én sorstalanságom Mely kínoz,kifoszt és szétszaggat. Egy
Egy éve még kerültem minden tükröt, mert minden tükör fakón mutatott engem, Ám eljött egy újabb tavasz, egy újabb virágzás a réten, a szellememben.
Az anyaság olyan, mint vizet keresni a sivatagban, Dűnéről dűnére haladva az anya délibábba botlik minduntalan. Az anyaság olyan, mint egy laza szögön ülő
Képzeletem szárnyai elrepítenek minduntalan több különböző világba, Mindben kitartóan kereslek téged kedves Édesanyám, de mind hiába. Végignézve minden sort, ami eddig életem könyvében íródott,
A gyász, mi légüres teret hagyott gyermeki szívemben, Most éktelen hullámokat vet s testem sodródik, tehetetlen. Úgy érzem, levegőt nem kapok, immár a hullámok
Magam elé révedek látva egy képzelt világot, Ahol bársony fák rügyei ébredeznek, mik magukba zárják az igazságot. Gondolatban egy kavicsos tópart pereméhez érek, S
Hazavezet a fény Mikor csendben rám nézel, megáll bennem a világ, mint egy régi dallam, mit őriz még a szív tovább. Annyi út vitt messzire,
Sárguló levelek Őszi színek cikáznak a fényben, virágillat száll a messzeségben, falevelek színesítik a lelket, sárgulva földet érnek. Szél röpíti messze el innen,
Ősszel a táj Hajnal hasad, pirkad a fény, nagy titkot rejt, fülembe mesél, most feltárja az álmai kapuját, ásítva nyújtja felém karját. A
Vidám élet a természetben Patak partján két kis fecske, csiripelve cseverésznek, öreg juhász arra menve, báránykákat terelgetve. Méltósággal heverészve kémleli a kék eget,
A fenyőág titka A sűrű erdőt járom, üdvözölnek a Kárpátok, a havas tájakon minden fa csillog. Hópihe szállingóz, egy fenyőág rám hajolt,
Szivárvány Az eső mossa az ablakom, a környéken csend honol, csak a madarak csiripelnek, a falevelek reszketnek. Szürke felhő sétál az égen,
Úton a szabadság felé Néha csak menni vágyom csendesen, messze a zajtól, az emlékeken (…) Egy napfényes út, egy halk pillanat, ahol a lelkem végre
Falevelek Csodálom a fákat az ablakon kitekintve, integetnek vidáman, új színekbe öltözve. Egy falevél ismét ringvatáncot lejt, könnyedén, recsegve megcsókolja a földet.
