Mókus
Mókus, mókus fenn a fán, Az odúból kikandikál. Nem esik és nem fúj szél, De gyorsan közeleg a tél. Makkot, mogyorót gyűjtöget, Teli odúval várja
Uray Franciska
2025.09.22.
Nincs hozzászólás
Mókus, mókus fenn a fán, Az odúból kikandikál. Nem esik és nem fúj szél, De gyorsan közeleg a tél. Makkot, mogyorót gyűjtöget, Teli odúval várja
Szeretni volna jó, de hogy kell? Szép szóval és száz virággal? Bátor sorok mögé rejtett rímbe szedett gyávasággal? Szeretni volna jó, de félek, nincs a
A hold alatt vetkőzik az este, ruhája csillag, bőre sötét. A vízbe hajló árnyék rezdülése úgy simogat, mint egy régvolt emlék. Szobák falán törött
Ha menned kell menj,csak ne nétovázz Hisz szivemben, már rég nem nyílik virág. Ha kéred itt vagyok, csak ne nézd az órád Hisz olyan mintha
Pcsolinszky Kitty Húsvét magaslatán… Vesztett Éden! Újra itt állok, mint három évvel ezelőtt. S ha csak egy kicsit is hamarabb jövök a világra, Nem
🍨Fagyis kocsi🍦 Fagyis kocsi csilingelve Befordul a kis ligetbe. Kinyitja díszes ablakát, S láthatunk száz, meg száz csodát. Csoki, eper, maracuja, Dinnye, citrom
Szeress szabadnak lenni, jóságért, bőségért mindent megtenni. Szívem tisztaságot mutat. Add meg nekem az utat. Mutass tisztelet, fogadd el azt, ki más is lehet. Ne
„ringat lassan, tengerlilán…” Álom-nektár beülök közétek, édes, kis füzérek, lila virágok, s nem igazán költőien mondva: rehabilitálódom. körülöttem dús zümmögés és dongás, szapora rebbenések,
Melletted ülök, tök némán és vakon, Szádból a szíved monológja potyog, Ez életnek tűnő végtelen napon feladtál, mint Morse a táviratot. Mennyi szar verset írok
Türelem Ahogy az idő múlik Te is múlsz vele Tanítottál S tanítottalak Oly sok mindenre Én úgy gondoltam Tán balgán Hogy ez mindkettőnknek fontos De
olvasva egy verset, figyelek a hangra, mi megszólal bennem. figyelek, hogy belül milyen érzés ébred… làgy, kellemes szellő, netalántán vízpart? hegyek felé nézek, jön-e bennem
„legszebb öröm a kör-öröm” 🙂 Kör-Öröm-Kör… örömöt örömből megadni, örömből örömöt megkapni. örömöt örömben meglelni. örömben örömmel örülni. megleled örömöd e körben, hol az öröm
A siralomház sűrű csendje hasítja szét az éjszakát, mely fonalakra foszlik szét, akár sötétkék szövetkabát. Új testet szab rám tűjével az asztrál-varrónő ma végre, mint
Merőleges párhuzam vagy, Meggondolatlan gondolatjel – Elfelejtett jelszavamban Speciális side character. Lemezem nem merev többé, Kiterjesztésed nem fut már, Elavultál, frissítelek, Upgrade, úgymond a la
Beszélnek hozzám a hangok, de félek, hogy elhagynak egy nap és mélyen belül nem marad senki, hogy dalokat írjon a sötétben rólam szemérmetlenül, mit nem
Kidőlt a vén gesztenyefa, mi kertünk végén állott, Arcán a cseppfolyós idő ráncos kéreggé szilárdult. Láthatatlan vasfogak közt őszbe hajló koronáját Természetes reakciók módszeresen korrodálták
ITT VAN csak te tudod, ki érezted már valaha, milyen a bódító rózsaillat, s a leomló loncé, mely az éjszakába leng. csillagokból ragyog
Harmatos vízcsepp cseppent le arcán, gyönyörű bimbója virággá alakult át. Szerette a fényt és a nap meleg oldalát, de szirmaiból viszont egyet elvesztett, ideje korán.