Furcsa, szabálytalan, szokatlan formák
fent az égen, mint ha az elhallgatás kényszere,
börtönük falai közé zárt
titkos vágyak törnének ki,
szabadulnának el,
szabadon szárnyalnának,
megrészegülve édes ízétől a szabadságnak,
vonulnak felhők a magasban,
egymásra tolulva, gomolyogva, egymásba fonódva
egy láthatatlan cél irányába.
Felhők, szürkék, feketék, színesek,
útjukon egyre csak vonulnak,
átszelve az égbolt óceánját, a nagy kékséget.
Merész, bátor hajósai az égi vizeknek,
félelmet nem ismerve dacolva árral,
zúgó viharral,
csak kitartóan egyre haladnak,
mindig ugyanabba az irányba, előre.
Ha lentről, a földről nézed őket,
talányos formát öltött,
az égen vonuló, alakváltoztató tüneménynek
látod a felhőket,
s úgy képzeled, ha kezed kinyújtanád a magasba,
elérnéd őket.
A valóság azonban merőben más,
a látvány csalóka, megtévesztő.
Okozója, a sajátos törése a fénynek,
mely hamis képet, illúziót kelt benned.
Ha a felhőt kezeddel
meg kivánnád fogni, tapintani,
az markodból kicsúszna,
s, te benne csupán a semmit tartanád.
A felhő égi köd is, összesűrűsödött levegő,
összetömörödött semmi,
sőt még ennél is több, és más is:
angyalok könnye, égbe kiáltott panaszok,
sirámok, jajkiáltások receptora, őrző gyűjtője.
De a felhő egyben kiváló lehetőség is arra,
ha titkolt óhajod, kívánságod nyomaszt,
tanácstalan vagy, nem tudod kinek mondd el őket
kiáltsd el ezeket a felhőkbe fel a magasba,
meglásd hamarosan teljesülni fognak
Indulj hát, ne késlekedj, menj kí a szabadba
ne töltsd időd szobádba zárva
kívül vár a való,a természet, maga az élet,
És ha már kint vagy ne siess,
állj meg egy percre, nézz fel az égre,
s, gyönyörködj a magasban vonuló, gomolygó,
titokzatos felhőkben, a természet által adott
e látványos csodában.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
Egy válasz
„Indulj hát, ne késlekedj, menj kí a szabadba
ne töltsd időd szobádba zárva
kívül vár a való,a természet, maga az élet,”
Bölcs tanács, különösen lakásban élőknek, hiszen, akik kertes ingatlanban élnek, mindenképpen kimennek a szabadba, akár fürdőruhában, szabadidő ruhában, hiszen a kerthez különösebben öltözködni sem kell. A felhőket nagyon szeretem nézni, különösen a kék égen úszó bárányfelhőket, melyek folyton változtatják a formájukat, miközben nagyon szép látványt nyújt a kéken a hófehér. Hosszan tartó szárazság után az esőfelhő látványa is élmény. Gyakorta a nyitott ajtónál állva nézem, ahogy elered az eső. Csendes esőben még sétálni is szeretek, esernyő nélkül.
A felfelé nézés szabadságérzetet ad, a lefelé pedig lehúz, a földhöz köt.
Szeretettel: Rita