User banner image
User avatar
  • Barbina Melinda Barbara

Írások

Barbina Melinda Barbara – Elképesztően jó ötlet volt

  Elképesztően jó ötlet volt beléd szeretni. Olyan zseniális, mint papucsban hegyet mászni, esernyővel viharba állni; egy hűtlen szívre örökbérletet váltani… Elképesztően jó ötlet volt...

Barbina Melinda Barbara – Benned a lét

A 2025-ös Bálint-napi vers pályázaton 2. helyezést értem el Benned a lét című versemmel. Olvassátok szeretettel : Benned a lét Szemedben törnek tükör-fények, a csend...

Barbina Melinda Barbara-Pihenő

Hangodat lelkemben lágy némaság tapétázza, hogy elszenderüljön bennem örökké vibráló kacérsága. Csendemet ráfeszítem árnyad görbe vonalára; s azt, hogy akarlak elengedem, elengedem szabadságra. 0

Barbina Melinda Barbara: Mohó szél

Mohó szél messze hord ma mindent, emléket, álmot, fáradt színeket, rozsdáll a nap, s úgy figyel, fák közt hűvös űrben pihegek. Kopott padon, hol nyár...

Barbina Melinda Barbara: Relikvia

Relikvia Bozontos fák ölében új dal zeng ismerősen. Hazárd kristály. Oly törékeny- porlik sietősen. Feszesen a jeges éjben félkábultan állok, izzó parázs-szemében önmagammá válok! Egynyári...

Barbina Melinda Barbara: Egynyári montázs

Olvadó aszfalton feszes vágyak- A gátlások ide csak hálni járnak. Pléden hever az összes gondolat… Július volt, emléked fojtogat. Mélyet szippantok belőle mégis- Ébred a...

Barbina Melinda Barbara: Réteges emlék

Magányosan keringő homályos éjszakák, rekkenő hőségből melengető félkabát, sárguló lombtetők, majd az első havazás: Mélázva derengő múlhatatlan akarás… Képzelt valóságban lovagló ábrándok- A félkabáttal eltűnő...

Barbina Melinda Barbara-Múlik

Elkopott az órád, nem számol már percet, Biológiailag lebomló kabát alatt serceg. Csak múlik, ahogy nem számít már semmi Sárguló lapokra szakadatlanul jegyzi. Felvési rá...

Barbina Melinda Barbara: Holdfényben

Néztem a járda apró repedéseit, Megrohanó gondolatok suhanó feledéseit. Milyen úton innen tovább? Fürkésztem a néma Holdat tétován. Választ várok valaki mástól, Pedig a megoldás...

Barbina Melinda Barbara: Fohász a szélben

Elfáradt levél vagyok a fa tetején, Egy gyenge szellő leszakítana ősz elején. Lassú patak csordogál ereimben, Súlyos kövekkel bélelt medreiben. Lenge fuvallat! Ne hagyj a...
Megosztás
Megosztás
46