„It’s been a hard day’s night” – az egy nehéz nap nehéz éjszakája volt. igen, csak az ismeri a fentet, aki járt már lent is… köszönettel: Gábor

kedves Hajnalka, akik még vagyunk, idővel többnyire eljutunk ezekhez a gondolatokhoz… üdvözlettel: Gábor

https://irodalmiradio.hu/2024/09/10/ut-kozben-nezelodve/

👏, Gábor

👏, Gábor

na ja. a karma karma karmol marha, jobb, ha nem is gondolsz többet sajtra (mondta a holló a rókakomának, miután jóllakott a mogyoróval…)

ráadásul kicsit látnoki módon (a fáradt-lebbenő kendőmosoly lágy savát 1975.10.20.-án fújták rám „megint” … (ja, és a kazinczyzés „önspiráció” volt 😉 )

háááát, így jár, aki inspirál! (még ha társasház lett volna…)

kedves Rita, elnézést kérek, kicsit valóban elvont voltam. vannak köztünk olyanok, akik ébren is álomvilágban élnek, s vannak, akik álmukban sem tudnak elszakadni a megélt, „kinti” valóságtól. de alighanem mindannyian megéltük/átéltük már mind a két lehetőséget. s szerintem a szerelem pont ilyen billegő élmény: ébren néha beleálmodjuk azt is, amit csak szeretnénk, s álmunkban néha továbbálmodjuk azt is, amit megéltünk. és egy kicsit ilyen talán a hit is. „beismerem: az emberi agy kiismerhetetlen”… üdvözlettel: Gábor

kedves Rita, ismerem ezt az érzést.

” az emlékeim én vagyok, az emlékeim élnek,

mert azok a részeim, hogy is felednélek?
az emlékeid én vagyok, az emlékeid élnek,
mert azok a részeid, hogy is felednének?

az emlékeim emlékei az elmúlástól félnek,
velem együtt égve majd el, kis urnámba térnek”

https://irodalmiradio.hu/2024/05/06/az-vajon-hova-lett-hol-van/

üdvözlettel: Gábor

és viszont! Gábor