kedves Rita, csak ismételni tudom magam: „minek kitalálni bármit is, ha elég előbogarászni azt, amit az élet talált ki számunkra…” Édesanyám kedvenc válasza volt annó, amikor valami kellemetlen régi téma került szóba: kedves-hamiskásan annyit dúdolt el nekünk: „csak a szépre emlékezem…”
hát, igen. a „pihológusok” szerint muszáj, hogy leselejtezzük/legyőzzük valahogy életünk még most is zaklató, felkavaró, feldolgozatlan traumáit: a lelki béke nem fér össze a belső éneink háborúskodásaival. szívünk szerint, ha egy mód van rá, s ha van rá mód, pont az olyan emlékeket kell előcsalogatnunk, mint amilyenekről meséltél nekünk. köszönet értük!
kedves Rita,
nemigen tudnék hozzátenni Zoé gondolataihoz, hacsaknem annyit, hogy nagyon becses sorok lehettek ezek Édesanyádnak, ha mindvégig magánál tartotta őket… szeretve lenni ÉS viszontszeretni nagyon ritka, értékes és éltető kincs!
üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, köszönöm a megértő kedves és bíztató szavakat.
hát igen.
élve a „most” adta lehetőséggel,
szívesen válogatok úgy a régi, mint a „kortárs” írásaim között.
miért is ne:
hisz egy fonal eleje, közepe és vége,
a bogai és csomói is egyaránt a fonalhoz tartoznak…
„A woke az angol nyelv afroamerikai nyelvjárásból (AAVE) származó szó, eredetileg a faji előítéletekkel és diszkriminációval szembeni éberséget jelenti.[1][2][3] A 2010-es évekre a szó már magába foglalt más társadalmi egyenlőtlenségi problémák iránti tudatosságot is, mint a szexizmus és a LMBT-személyek jogainak megtagadása. Emellett mára az amerikai baloldal bizonyos politikai téziseinek összefoglaló elnevezéseként szintén használják.[4][5][6]
„A stay woke kifejezést először az 1930-as években használták, főleg az afroamerikaiakat érintő társadalmi igazságtalanságokkal kapcsolatban.
A 2010-es években terjedt el a woke szó szélesebb körökben. A faji egyenlőtlenségek ellen küzdők mellett ekkorra a különféle csoporthovatartozásuk, például nemi identitásuk alapján kirekesztettnek vélt személyek érdekében felszólalókra is használatos lett. A 2014-es Ferguson-tüntetések közben a Black Lives Matter aktivistái népszerűsítették a kifejezést azzal a céllal, hogy a bekerüljön a köztudatba, a rendőrségnek mennyi áldozata afroamerikai.[5][7][8] A kifejezést fehér emberek is elkezdték használni, leginkább arra, hogy kifejezzék támogatásukat a Black Lives Matter mozgalom iránt. Ezt követően az Y és a Z generáció köreiben is egyre gyakrabban használt lett, és 2017-ben bekerült az Oxford Angol Szótárba” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Woke)”
a közölt írás ide vonatkozó része a fentiek szerint kissé rasszistának is tűnhet.
a „harcra buzdítás” -sal kapcsolatban a BTK (Bűntető Törvénykönyv) így rendelkezik:
„Btk. 332. § Közösség elleni uszítás
Aki nagy nyilvánosság előtt
a) a magyar nemzet ellen,
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen, vagy
c) a lakosság egyes csoportjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel –
gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
úgy gondolom, hogy a szerző életkorában, de bárki más, így az én életkoromban is célravezetőbb inkább a belső lelki békére törekvés. pláne, ha valaki a teremtő (Teremtő) áldására számít…
kedves Rita,
úgy tűnik, megérkezett az a hangulat, és társra talált, ami az én emlékeimben is él.
örülök neki!
s mit tesz Isten, megszülettek már azok az írásaim is, amik a Karácsonyokról, a telekről, a nyarakról, az iskolásságról, az első erről és az első arról, kis- és nagyobb gyerekkori történetekről mesélnek. olyanokról, amik így, vagy úgy, de szinte mindenkivel megestek, megeshettek.
minek kitalálni bármit is, ha elég előbogarászni azt, amit az élet talált ki számunkra…
előbb utóbb az ilyen történetek feltöltésére is sor kerül majd, remélve, hogy másokban is felidéznek majd kedves/kellemes emlékeket.
üdvözlettel: Gábor
se róka, se móka, se mókus, se pusmus… ejnye… 🤫 😉 🤗
kedves Rita, csak ismételni tudom magam: „minek kitalálni bármit is, ha elég előbogarászni azt, amit az élet talált ki számunkra…” Édesanyám kedvenc válasza volt annó, amikor valami kellemetlen régi téma került szóba: kedves-hamiskásan annyit dúdolt el nekünk: „csak a szépre emlékezem…”
hát, igen. a „pihológusok” szerint muszáj, hogy leselejtezzük/legyőzzük valahogy életünk még most is zaklató, felkavaró, feldolgozatlan traumáit: a lelki béke nem fér össze a belső éneink háborúskodásaival. szívünk szerint, ha egy mód van rá, s ha van rá mód, pont az olyan emlékeket kell előcsalogatnunk, mint amilyenekről meséltél nekünk. köszönet értük!
kedves Miklós,
igen, barátságosan szép volt, kedves volt, s az apró részletek gyöngyökké varázsolták a perceket… Gábor
kedves Rita,
nemigen tudnék hozzátenni Zoé gondolataihoz, hacsaknem annyit, hogy nagyon becses sorok lehettek ezek Édesanyádnak, ha mindvégig magánál tartotta őket… szeretve lenni ÉS viszontszeretni nagyon ritka, értékes és éltető kincs!
üdvözlettel: Gábor
micsoda Szépség! keserédes szépség!
üdvözlettel: Gábor
kedves Erika,
örömmel olvastam kedves írásodat, de az igazán ritka meglepetés a végén, az általad választott képpel köszöntött rám.
hogy miért? hát ezért:
https://irodalmiradio.hu/2024/11/05/meztelen-hajnal-meztelen-reggel-meztelen-nappal-az-esztelen-nyar/
igaz, a két írás témája kissé nagyon egészen más, de azért abban is van mégis némi hasonlóság…
üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, köszönöm a megértő kedves és bíztató szavakat.
hát igen.
élve a „most” adta lehetőséggel,
szívesen válogatok úgy a régi, mint a „kortárs” írásaim között.
miért is ne:
hisz egy fonal eleje, közepe és vége,
a bogai és csomói is egyaránt a fonalhoz tartoznak…
üdvözlettel: Gábor
kedves Éva, köszönöm ezeket a sorokat – gondolatokat.
íme az „inspiráltció”: https://irodalmiradio.hu/2024/11/21/mint-a-masik/
üdvözlettel: Gábor
„aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul”
(lásd: https://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__egyeb-kerdesek__8808658-aki-nem-tud-arabusul-ne-beszeljen-arabusul-pontos-jelentese, vagy: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/a-a-1BFAF/arabus-1DCE1/)
„A woke az angol nyelv afroamerikai nyelvjárásból (AAVE) származó szó, eredetileg a faji előítéletekkel és diszkriminációval szembeni éberséget jelenti.[1][2][3] A 2010-es évekre a szó már magába foglalt más társadalmi egyenlőtlenségi problémák iránti tudatosságot is, mint a szexizmus és a LMBT-személyek jogainak megtagadása. Emellett mára az amerikai baloldal bizonyos politikai téziseinek összefoglaló elnevezéseként szintén használják.[4][5][6]
„A stay woke kifejezést először az 1930-as években használták, főleg az afroamerikaiakat érintő társadalmi igazságtalanságokkal kapcsolatban.
A 2010-es években terjedt el a woke szó szélesebb körökben. A faji egyenlőtlenségek ellen küzdők mellett ekkorra a különféle csoporthovatartozásuk, például nemi identitásuk alapján kirekesztettnek vélt személyek érdekében felszólalókra is használatos lett. A 2014-es Ferguson-tüntetések közben a Black Lives Matter aktivistái népszerűsítették a kifejezést azzal a céllal, hogy a bekerüljön a köztudatba, a rendőrségnek mennyi áldozata afroamerikai.[5][7][8] A kifejezést fehér emberek is elkezdték használni, leginkább arra, hogy kifejezzék támogatásukat a Black Lives Matter mozgalom iránt. Ezt követően az Y és a Z generáció köreiben is egyre gyakrabban használt lett, és 2017-ben bekerült az Oxford Angol Szótárba” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Woke)”
a közölt írás ide vonatkozó része a fentiek szerint kissé rasszistának is tűnhet.
a „harcra buzdítás” -sal kapcsolatban a BTK (Bűntető Törvénykönyv) így rendelkezik:
„Btk. 332. § Közösség elleni uszítás
Aki nagy nyilvánosság előtt
a) a magyar nemzet ellen,
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen, vagy
c) a lakosság egyes csoportjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel –
gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
úgy gondolom, hogy a szerző életkorában, de bárki más, így az én életkoromban is célravezetőbb inkább a belső lelki békére törekvés. pláne, ha valaki a teremtő (Teremtő) áldására számít…
hát, valahogy így van ez…
kedves Rita,
úgy tűnik, megérkezett az a hangulat, és társra talált, ami az én emlékeimben is él.
örülök neki!
s mit tesz Isten, megszülettek már azok az írásaim is, amik a Karácsonyokról, a telekről, a nyarakról, az iskolásságról, az első erről és az első arról, kis- és nagyobb gyerekkori történetekről mesélnek. olyanokról, amik így, vagy úgy, de szinte mindenkivel megestek, megeshettek.
minek kitalálni bármit is, ha elég előbogarászni azt, amit az élet talált ki számunkra…
előbb utóbb az ilyen történetek feltöltésére is sor kerül majd, remélve, hogy másokban is felidéznek majd kedves/kellemes emlékeket.
üdvözlettel: Gábor