„Az ősz hűvöse arcom simogatja, … miként volt egykori szerelmem karja”
csak az tud hiányozni, ami valaha megvolt. csak az tud hiányozni, aki valaha megvolt. és csak annak jó, akinek jó volt, hogy megvolt… üdvözlettel: Gábor
kedves Éva, köszönöm szépen az értő kedves szavakat. kicsit kiegészítve a Zoénak írtakat: ez az írás eredetileg két sorból (négy szóból) állt. egészen addig, míg be nem fejeztem, mert azután, mint egy burjánzó sejt, elkezdett forrni, forrni, csak forrni és fejlődni, s lett belőle egy furcsa, „szoft-erotikus” valami. aztán, másnap elindult a visszafelé-történet születése, de mikor a végéig jutott a dolog, le kellett állítanom magam: belém hasított (szó szerint) a felismerés: szívem szerint estig írtam volna a szópárokat, szinte kiszámolhatatlan variációban (érettségi feladatnak is elmenne), és mindnek lett volna (lenne) valamilyen konkrét, vagy elvont értelme… egy szó mint száz, alighanem ez az „önspiráció”… köszönöm szépen!
épp Ritának írtam a napokban, de úgy tűnik, talán ezekhez a sorokhoz is illik:
„az álom és a valóság között szerintem néha csak egy-egy pillanat a különbség: az elalvás és az ébredés pillanata. és néha az elalvás egyfajta ébredés (az álomba ébredés), és az ébredés egyfajta álomba térés (a valóságba térés) pillanata …
és egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az álom-e a valóság, vagy a valóság-e az álom, hogy álom a valóság, vagy valóság az álom? …”
kedves Rita, az álom és a valóság között szerintem néha csak egy-egy pillanat a különbség: az elalvás és az ébredés pillanata. és néha az elalvás egyfajta ébredés (az álomba ébredés), és az ébredés egyfajta álomba térés (a valóságba térés) pillanata …
és egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az álom-e a valóság, vagy a valóság-e az álom, hogy álom a valóság, vagy valóság az álom? …
kedves Rita,
„Az ősz hűvöse arcom simogatja, … miként volt egykori szerelmem karja”
csak az tud hiányozni, ami valaha megvolt. csak az tud hiányozni, aki valaha megvolt. és csak annak jó, akinek jó volt, hogy megvolt… üdvözlettel: Gábor
hé légy! ne légy! puffff. 😉 + 🤗, Gábor
Herr …, hogyan teheted ezt?
Herr, hogyan tehetjük ezt?
kedves Éva, köszönöm szépen az értő kedves szavakat. kicsit kiegészítve a Zoénak írtakat: ez az írás eredetileg két sorból (négy szóból) állt. egészen addig, míg be nem fejeztem, mert azután, mint egy burjánzó sejt, elkezdett forrni, forrni, csak forrni és fejlődni, s lett belőle egy furcsa, „szoft-erotikus” valami. aztán, másnap elindult a visszafelé-történet születése, de mikor a végéig jutott a dolog, le kellett állítanom magam: belém hasított (szó szerint) a felismerés: szívem szerint estig írtam volna a szópárokat, szinte kiszámolhatatlan variációban (érettségi feladatnak is elmenne), és mindnek lett volna (lenne) valamilyen konkrét, vagy elvont értelme… egy szó mint száz, alighanem ez az „önspiráció”… köszönöm szépen!
kedves Éva,
épp Ritának írtam a napokban, de úgy tűnik, talán ezekhez a sorokhoz is illik:
„az álom és a valóság között szerintem néha csak egy-egy pillanat a különbség: az elalvás és az ébredés pillanata. és néha az elalvás egyfajta ébredés (az álomba ébredés), és az ébredés egyfajta álomba térés (a valóságba térés) pillanata …
és egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az álom-e a valóság, vagy a valóság-e az álom, hogy álom a valóság, vagy valóság az álom? …”
üdvözlettel: Gábor
és eltelt majd tíz év. mintha semmi lenne…
üdvözlettel: Gábor
p.s.:
az írás egy döglött ló, halott, ha nincs benne érzelem,
az írás egy döglött ló, halott, ha nincs benne értelem…
kedves Rita, az álom és a valóság között szerintem néha csak egy-egy pillanat a különbség: az elalvás és az ébredés pillanata. és néha az elalvás egyfajta ébredés (az álomba ébredés), és az ébredés egyfajta álomba térés (a valóságba térés) pillanata …
és egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az álom-e a valóság, vagy a valóság-e az álom, hogy álom a valóság, vagy valóság az álom? …
üdvözlettel: Gábor
👏, üdvözlettel: Gábor
👍🏼 + 👏 + 🤝, üdvözlettel: Gábor