👏, Gábor

👏, Gábor

na ja. a karma karma karmol marha, jobb, ha nem is gondolsz többet sajtra (mondta a holló a rókakomának, miután jóllakott a mogyoróval…)

ráadásul kicsit látnoki módon (a fáradt-lebbenő kendőmosoly lágy savát 1975.10.20.-án fújták rám „megint” … (ja, és a kazinczyzés „önspiráció” volt 😉 )

háááát, így jár, aki inspirál! (még ha társasház lett volna…)

kedves Rita, elnézést kérek, kicsit valóban elvont voltam. vannak köztünk olyanok, akik ébren is álomvilágban élnek, s vannak, akik álmukban sem tudnak elszakadni a megélt, „kinti” valóságtól. de alighanem mindannyian megéltük/átéltük már mind a két lehetőséget. s szerintem a szerelem pont ilyen billegő élmény: ébren néha beleálmodjuk azt is, amit csak szeretnénk, s álmunkban néha továbbálmodjuk azt is, amit megéltünk. és egy kicsit ilyen talán a hit is. „beismerem: az emberi agy kiismerhetetlen”… üdvözlettel: Gábor

kedves Rita, ismerem ezt az érzést.

” az emlékeim én vagyok, az emlékeim élnek,

mert azok a részeim, hogy is felednélek?
az emlékeid én vagyok, az emlékeid élnek,
mert azok a részeid, hogy is felednének?

az emlékeim emlékei az elmúlástól félnek,
velem együtt égve majd el, kis urnámba térnek”

https://irodalmiradio.hu/2024/05/06/az-vajon-hova-lett-hol-van/

üdvözlettel: Gábor

és viszont! Gábor

kedves Rita,

„Az ősz hűvöse arcom simogatja, … miként volt egykori szerelmem karja”
csak az tud hiányozni, ami valaha megvolt. csak az tud hiányozni, aki valaha megvolt. és csak annak jó, akinek jó volt, hogy megvolt… üdvözlettel: Gábor

hé légy! ne légy! puffff. 😉 + 🤗, Gábor