A Luxembourg kert egy árnyas nagy park ,  megálló, kikapcsolódás , ellazulás  az egésznapi lótás futás, rohanás,  a napi programok között és után.  Békés sziget, közepén egy nyüzsgő,lüktető,   rohanó nagyvárosnak,  szívében Franciaország fővárosának, Párizsnak.   Egy percnyi szünet, csend , feltételes...

 Egykori vágyakozó, méla sóhajok  Bújnak, mint rejtett mosolyok, s várják  a reményteljes megújult holnapot.  Elmúlt az éjszaka, már közelít, már jő a hajnal.  Egy kettőre...

Mondd, mivégre ébredsz reggel  újra meg újra,  hogy talán ma nem fáj,   ezúttal jobb lesz végre?  És miután hármat lépsz,  ugyanaz a már ismert érzés,  Ugyanaz, a fájdalom nyilall beléd.  Mondd, mivégre élsz,   ha már a bizalmad  mindenben megingott,  s kiveszett utolsó szikrája...

Ó, jaj!  Aljas merénylet,  mindaz,  mi történt leple alatt sötét éjnek:  Belegázoltak érzékeny lelkébe,   beletapostak   törékeny testébe,  a frissen hullott hónak.  Nyomok a hóban.  Mély sebek,...

Szobád ablakain vastag, sötét,  nehéz függönyök.   Védenek.  Megszűrnek mindent, ami kívülről jön.  Bent, a fény is ritka vendég.  A vaskos, egyetlen ajtó bezárva.  Tökéletes biztonság.  A kíváncsi nap  nyakát nagyra nyújtva  próbál bekukkantani...

Csengő bongó, hívogató, varázslatos, andalító hangok, mennybéliek, forognak a légben, keringenek az égen, szállnak fenn a magasban Várnak. Hamarosan útra kélnek, szelek szárnyán, hogy repüljenek hét...

 A hőhullámok már elmúltak,   még melegek az új nappalok.  Délidőben még keresed az árnyékot,  de érzed már, hogy ez valami más.   Akárhogy is akarod,  ez már nem az az igazi forró nyár .  Napközben, ha süt a nap,   és ha netalán elfáradtál,  s kissé megpihenni vágysz,  most már, ha...

Ha megtehetném nem haboznék, mindent, de mindent hátra hagynék. Nem késlekednék. Időmet arra nem vesztegetném, hogy felöltözzek, csak úgy pőrén, szégyen nélkül, attól nem tartva,...

 Bennrekedt sóhajok súlyos terhe  nyomasztja tétova lelkem.   Néma szám, zár, lakat,  ajtaján súlyos titkoknak.  Ha szólni merészelnék,  szavam szegnék, szám betömnék,  s végezném börtön sötét mélyén,  fejemet hajtva, csupán földre vetett,  maroknyi szalmára.     Ezért aztán mindent meggondolva,  nem szólok,...

Az út szélén őrként álló, az erős szélben   siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok,  fenyegető árnyak a félhomályban,  éjsötét fekete varjak gubbasztanak,  fagyosan-fázva.  Sötétlőn fénylő tollukon megcsillan,  búcsút int az alkonyat.    Felettük fenn az égen,   sűrű sötét felhők...