Szemed csillog, szádon mosoly. Ma jó a kedved, örülsz, látom,   De szeretném tudni, vajon kinek? Nekem-e, vagy másnak?   De az sem mindegy, ajkad...

Ma fehér gyászba borult a táj, hogy így havasan, holtában emlékezzen az egykori derűs nyárra, és őrizze képzeletben hajdani képét a napsütésnek, vidám kacagásnak. A mai napra, a...

Sóhajok, angyalok panasza, démonok vészes jajkiáltása, hasít bele, az éji síri csendbe, felriasztva álmából a gyanútlan alvót, a mit sem sejtő éjt. Nesztelen léptekkel közeledik a...

 A ház melyben lakunk ma,  otthonunk valaha,   nekem már nem az régóta,    mi volt egykor.  Megváltozott, más lett.  Számomra oly idegen ez a világ.   Rideg.   Lakóhely csupán.  Már nem otthon.    Igaz,  egykor volt otthonom,  ma kényszerű börtönöm.  Nemrég e falak közt még, ...

   Melled kidüllesztve  büszkén mondogatod:  Lám, én költő vagyok.  Önmagad ekképpen ámítod,  de nem vagy oly merész,  hogy tükörbe is tekints,  s önmagaddal szembe nézz,  hisz a való oly kiábrándító!   ...

Falu végén nagy a vígasság.  Megkezdődött, s egy ideje   tart immár    a várva várt éves vásár.  Akad itt mindenféle finom dolog  szemnek s szájnak való.  Ehetsz ihatsz itt kedvedre,  akár tömheted...

Károly, miután kilépett az ajtón, és elhagyta az épületet, még egyszer visszafordult, és szokás szerint tekintetét az első emeleti nagy ablakra emelte.Már az első látogatásnál...

Valaha szabad  Lettél szegény, rabszolga  Házasember vagy.  0

Barátom, e jeles nap meghozta számodra,  amiről oly sokat álmodtál, most  valóra vált:  Költő lettél, versfaragó.   Az, hogy ide elértél, sok időbe tellett,  s az út, ami ide vezetett   egyáltalán nem volt egyenes.  sokkal inkább girbe-gurba,  telve kitérőkkel, feltételes megállókkal,  míg végül megérkeztél a végállomásra,  a Parnasszusra. ...

Az út szélén őrként álló, az erős szélben siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok, fenyegető árnyak a félhomályban, éjsötét fekete varjak gubbasztanak, fagyosan-fázva. Sötétlőn fénylő...