Egy megfakult fénykép  Egy elsárgult levél  Egy tengerkék szempár  Egy sóhaj  Egy régi nyári emlék    Egy lány    Te egykori Kedves,  Most, mikor nézem a képed,  szememben sötét...

Ím, végül sorsom elért,  magamra maradtam:  Egyedül, magam vagyok.  egyszál gyertyaként mégis lobogok.    Lángom szemben a zúgó széllel,  ezernyi veszéllyel,  tudom gyenge, erőtlen.  Csak...

Nyolc óra van reggel.  Épp most ébredtem.  Még álmosan nyitom ki szemem.  Még félig kábán, nyúl ki kezem,  magam mellé az ágyon,  de a hely üres,  ...

Fenn a magasban,   az öreg templom tornyában,  a tétova csendben,   komótosan, lassan,  megkondul öblös, érces hangján  a nagyharang,  jelezvén, hogy immár este van.      Hamarosan a napnak vége szakad.  Mostanra...

Már régóta, ki tudja mióta, négy fal között élek, együtt a csenddel, és magánnyal, két hű, megbízható társammal.   E falakon kívül a világ lüktet,...

 Ez a vasárnap is elmúlt.  Már csak egy emlék,  mikor is egy szürke, unott hétfő  köszöntött reánk ismét.    Én meg délelőtt, itt a közeli park  egy...

Ó, mily szívtelen, kegyetlen az idő.   Nem hallgat senkire,  nem hallgat meg semmit sem.  Csak halad makacsul mindig előre.    A napok, hónapok és az évek  csak egyre múlnak  s ugyan jönnek újak,  anélkül azonban, hogy bármi   lényegi is változna.   ...

Manapság szomorúan telnek napjaim,   szomorúan, magányosan élek.  Egy idő óta, szívem keserűség mardossa.    Eddig egyedül éltem egymagamban,  de ebből elég volt, meguntam,  valaki hiányzik mellőlem.  Vágyom, hogy valaki mellettem,  velem...

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába ...

Ha majd eljő a pillanat,  mikor mélyen a szemembe nézel,  szám többé már nem nyílik szóra.  Bezárul szótlan.  Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd,  tőled többet...