Minden ember megérdemelné, hogy legyen egy olyan „hátországa”, aki pontosan ismeri, tudja, mik azok a kötelességek, amiknek csak egyedül tehet eleget, minden más segítő szándék ellenére, és azt is tudja, mire van szüksége, amikor már talán belefáradt, hogy eleget tegyen minden előírt kötelezettségének.
Ez akkor az igazi, ha oda-vissza működik, akár párkapcsolatban, akár barátságban. Minden ember hordoz terhet, akár ismert, akár nem az.
A legszebb dolgok sokszor éppen akkor történnek, amikor már véget értek azok, amiket a külvilág nagyszerűnek, különlegesnek ítél meg. Ha az ember tudja, hogy van biztos támasza, ő maga alig várja, hogy végre kilépjen a kötelező körökből, és odamehessen hozzá. 🙂

Szeretettel:

Angéla

Kedves Rita!

Köszönöm szépen!
Örülök, hogy tetszett.

Minden jót kívánok!

Üdvözlettel:

Angéla

Kedves Rita!

Köszönöm szépen!

Örülök, hogy tetszett.

Minden jót kívánok!

Üdvözlettel:
Angéla

Köszönöm szépen!

Kedves Rita!

Köszönöm szépen!

Minden jót kívánok Neked!

Üdvözlettel:

Angéla

Köszönöm szépen Rita!

Örülök, hogy tetszett a vers.

Minden jót kívánok Neked!

Üdvözlettel:

Angéla

Köszönöm szépen Rita!
Áldott húsvéti ünnepeket kívánok Neked is!
Üdvözlettel:
Angéla

Kedves Rita!

Köszönöm szépen a hozzászólást és azt, hogy elolvastad a verset!

Üdvözlettel:

Angéla

Kedves Rita!

Azért írtam talánt, mert ez nem egy saját tapasztalatból született szerelmes vers, hanem egy filmélmény hatására fogalmazódott meg bennem (Megmaradt Alice-nek). Számomra inkább az egymásba kapaszkodásról és az egymásra utaltságról szól.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Üdvözlettel:

Angéla

Kedves Rita!
Talán valóban jó érzés lehet.
Kedves Tőled, hogy elolvastad a verset.
Üdvözlettel:
Angéla