Megjelensz kora reggel, vagy késő délután. Úgy féltelek, mintha enyém volnál, – te fehér bundában osonó kis király -, s nem csak néha kertemben kóborolnál....

Üveggyöngyöket szánt kis hajóm a nagy vízen. Az evezők mellett már csak én maradtam, azt hiszem. Két part közt ringva evezőimet bevonom, sorsom csak a...

Ülünk a tűz mellett, mint fáradt pásztorok. Fejünk fölé borul bús, bozontos éjjel, aranyló magú szikrákat pattogtat a homokot űző szél, sejtelmes zenével.   Terhek...

Én beszélek, miközben köréd palotát épít a csend: ugyanaz a világ, de benned csend fonja be a jelent.   Minden mondanivalóm szavak keretébe foglalom: engem...

Most is látom a tó százszínű kékjét, amint ezernyi darabra megtöri a napfényt. A part kövei közül sirályok figyelnek, mint eddig még nem látott, elvarázsolt...

Hazafelé menet az Angyalhídon át látom, az éj leereszkedik, a házak kapuit sötétségbe vonja, jöttére minden elcsendesedik.   Lepel a kereszten, minden harang néma, utamon...

Ha elfelejteném…, régről ismert hangon szólaljon meg lelkemből feltörve újra, mit jelent a harangok néma csendje: tétova kezemért van-e, ki érte nyúlna, ha drámák lopóznak...

Szép, csendes este van. Lábunk előtt csordogál a hegyi patak: szemünk láttára fut előttünk az életünk. Ha mondani akarsz valamint, most mondd – nem tudjuk,...

Mikor az ég felöltözködik az alkony színeibe, felöltve lazacszínt, aztán egy mélylilát, jó volna a sorsot író kezet vakmerőn lefogni, vagy elszakítani a párkák fonalát....

Nincs szükség szavakra. Nehéz megírni téged. Állócsillag alakjában bírod a mindenséget.   Anyám vagy, apám vagy, húgom, nővérem, bátyám, a föld teremtő erője, jéghideg, sima...