Szárnyas evezőm merül a vízbe, Tollas őslakók menekülnek innen. Ritkán jár erre efféle vendég, Riadt récék szökve repülnek messze. Ám szívemnek köszöntő zene ez, Mert...

A macska a kályha előtt ül. A tűz magasan lobog, a kályhanyílás üvegszeme és a nyitott hamuajtó elvarázsolta. Nem csoda, mondja egy látogató rokon. A...

Itt állunk most, oly üresen, A szörnyű ünnepek után. A kényszerű elvárások És a rossz találkozások, A hitbéli hazugságok, Mind a múlté, végre csönd van....

Kibújt a Hold a felleg alól Égi gázlón fényeket falt. Reszketett fenn az a néhány csillag. Ez az éhes madár mit akar? Jöttek mentek mind...

A Galagonya téli beszéde   A téli álmot a halállal össze ne téveszd. Az álom havába én nem mentem üres kézzel. Kopasz az ágam, levelét...

Gyöngyöt, fűztem ágaimra Hideg, gyémánt gyöngyöket, Így köszöntlek én ma fel Az emberek helyett. Gyöngyöt fűztem ágaimra Fagyos, gyémánt gyöngyöket, Semmiség ez, szinte semmi Mondhatnád...

Szívem ütemére pattog a Hold A tetőgerinceken, És fut bozontos koronákon át, Az őszi éjszakába.   A kedvem haragvó, bősz vihar volt, A Jupitert sem...

Madárraj éjjel a Parlament felett   Szívem hallgat, újra néma, Fekete sár a nagy folyam. Madár szárnyát fény becsapja Éjszakában raboskodva Börtönőre sok nagy lámpa...

A csönd árnyékában éltünk, És eggyé váltunk a szürkeséggel. Takarónk többé nem takar, Vásznában immár szálak vagyunk.   Bíztattuk magunk nemrég: Ez a „szürke” nem...

Zene-zörej, kenu A kenuevező mindig csak egy oldalon dolgozik. A csapás csobbanással jár. A vízből kiemelt lapátról a vízbe peregnek a cseppek. Ez egy apró...