Merülés
Ma ne siess! Ne hagyd, hogy az ünnep elrobogjon melletted, maradj a békés nyugalom takarója alatt! Nézz körül magadban, és keresd meg a belső erődet,
Sütő Ágnes
2026.04.04.
Nincs hozzászólás
Ma ne siess! Ne hagyd, hogy az ünnep elrobogjon melletted, maradj a békés nyugalom takarója alatt! Nézz körül magadban, és keresd meg a belső erődet,
Már nincs bennem bánat, nem jönnek a szavak.Olyan vagyok most, mint egy eldobott lakat. Lezártam a múltam, magam mögött hagytam.Elengedtem azt is, amit nem akartam.A
Becsaptam magamat, azt mondtam: jól vagyok. Hazudtam mindvégig, nem teltek el úgy napok. Pedig aki én vagyok, már összetört bennem. Nem talált egyenes utat –
Bekopoghatsz, s én engedlek: gyere! A szobám melegséggel van tele. Átkarollak. Nincsen semmi baj… Tombolhat kint bármilyen vihar, nem számít, ha bennünk béke van, nem
Vörösarany takarót dob az alkony, opálos fényben táncol a napkorong, Messzi vigalom hangja csendet borzol, konvojban indulnak a sétahajók. Köröttem holt kezek áldott nyomai, szép
Mereng a telehold fent az égen, csillagkoszorú közepéről néz körbe, nyugtalan álmokat küld a földre, s a lélek ráncot ölt magára az éjen. Dacolna a
Vagyunk mi, vagyunk férfiak, legények, szívünkből nőnek ki jegenyés remények. Dobol az ujjunk, dobol a lábunk, hajnaltól hajnalig táncolni vágyunk. Szűrömet felvettem, szerelmemhez
A szellem még éjjel tér be hozzám. Mint merő homály és titkos sötét, Csak én látom alakját, én hozzám jő, Ő érti a szavam, én
Vágyálmom hintázik egy csillagon, Nem rejti sem láda, sem paraván, A békét az ölemben ringatom Lógatszkodva fényes sugarán. Lent nagy ritkán felgyullad egy lámpás
Ó, Béke jelképe, Földünkre jönnél-e? Van tétje, nagy tétje… Nem lesz így jó vége. Miért kell a háború?! Végtelen szomorú, Csak bánat, az csak bú,
Száz éve születtél e korhadt világra, Nem élted mindig vidáman gyermekséged, Bár jutott szelíd gyógyír vesszőcsapásra, S nem sodort magával zajló élet-tenger. Törékenyen álltál a
Uram, te vagy, ki megszabadítasz Ki nem mondott gondolataimtól, Félelmem gyümölcsét, ha lepottyan, Te szeded fel a véres talajról. Uram, te vagy, ki új reményt
Te mindig a jó felé terelgettél, szeretetet hintettél el a Földön, igyekeztél átlendíteni gödrön, hitet, reményt, jóságot teremtettél. Most mégis milliók zokognak, sírnak, emberek
Zuhanok hangtalan, Belső zajom halványodik, S magam Rajzolom tenyerem vonalait: Szeretek. Arcom kivirágzik, Szívem keringőt jár, S játszik Bennem, velem a fény Itt nincs
Óriási ricsajra lettem figyelmes. Újonnan szinte kivétel nélkül minden reggelem így indul. Csörög a vezetékes telefon, szintúgy a mobil mellettem, a többi elektronikus eszköz
Kutatod földön s égen lelked nyugalmát, Várod a csodát, mi nem jön el. Futsz a problémák elől, Magadba zárkózva meditálsz. Elsivatagosodott szívvel Tekergeted a kaleidoszkópot,
A világban csak parány egy pont vagyok. Nem tehetem sokszor meg, amit akarok. Nem úsztam delfinekkel sem a tengerben. Még saját otthonra sem sikerült lelnem.
Csak ott vagyok otthon, ahol te jelen vagy. Ha nem vagy ott sehol, nincs hová mennem. Nélküled az ég alatt lelek csak menedéket, A varázslatos