Rózsa a parton
Rózsa nyílik a parton, folyót díszíti tükörképe, Nem az övé, a múlandó világ süvítő szele. Mely fújja ide-oda, gyökerét kitépni nem tudja, Mert nem e
Sörös Erik
2026.02.21.
Nincs hozzászólás
Rózsa nyílik a parton, folyót díszíti tükörképe, Nem az övé, a múlandó világ süvítő szele. Mely fújja ide-oda, gyökerét kitépni nem tudja, Mert nem e
Megalkotott engem is, mint bárki mást. Ide küldött, hogy szerezzek tapasztalást. Hóról, szélről, melegről, napsütésről. Megannyi patakként kanyargó érzésről. Eljön az idő, mikor visszatérek hozzá,
Nem mondtam, hogy meghalok. Csak azt, hogy amikor eltemetnek, legyen rajtatok zöld. Ez fontosabb volt. Azért zöld, mert a fekete föld nem szín, hanem állapot.
Hanyatló testem minden gyengesége te vagy. A perc, amely órákká érve korbáccsal kergeti elmém fürgeségét, a homokba. Oda rajzolja az ő gyermekét, kit ifjan fa
Még hiszem az emberben a jót, a töretlen, öröktől valót. Hiszem, hogy a világ gyönyörű, fényes, táncoló tüzű. Hogy a korlátok nélküli, nem gonosz, és
Jeruzsálem: időn és téren át Vajon mi a titok, a fény, vagy a kő? Ódon utcák alatt, borostyánidő? Hajnali fényben, templomtornyok között? Félhomályos házak
Pcsolinszky Kitty Húsvét magaslatán… Vesztett Éden! Újra itt állok, mint három évvel ezelőtt. S ha csak egy kicsit is hamarabb jövök a világra, Nem
Megmutatnám, hogy ki vagyok, ha szívesen fogadnád. Néhány titkot is suttogva, remélve bíznék rád. Ha sötét lenne, csend ölelne, elárulva, megcsalatva, harcolnék értem, érted hazugságok
Pcsolinszky Kitty Délibáb Lángoló kandallónál vacogva, sőt dermedten ülök. Szendergek, hallgatom, szerintük folyton mindent s mindenkit gyűlölök. A szégyenek mellett éhezve keltem! És
Vajon itt vagyok még, vagy csak álom a lét? Falra vetett árny a képem. Nem éltem, csak hittem, s elviszi a szél, amit a lelkem
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Pcsolinszky Kitty A legszebb baráti mosoly, ami a sötétségben arcunkra oson Bárcsak olyan lehetnék, mint akkor voltam… Mikor a szerencsét telibe megmarkoltam… Most viszont
Kúlcslyukon át kúszik be a sötét. Ha bent van, ajtót nyitni már nem lehet. A belső elrejti fényét, ha nem figyelek, bevégeztetett. S ha a
Pcsolinszky Kitty Isten Orkesztrája ‹‹ Rêve Musical›› Érzem, talpam alatt lassan vékonyodik a talaj… ,,Az egzisztenciál nem mindig egy diadal!” Teremts újra, Istenem! Egyszer
Az erdei ösvény Hozzád vezet. A virágos réten táncot lejtesz. Fürgén megmászod a magas hegyet. Zubogó forrásból iszol egyet. Fényes napsugárként ölelsz. Hűséges, óvó árnyékként
Sötétség útjain lopakodtok, Jégfalat emeltek szívek köré, Alattomos, ártó szándékotok Hálójába fontok mindent, mi szép. Fullánkjaitokról mérgező bájt Hintetek szerteszét, s hamis a hang, Hiába
Virágzó ágon átderengő holdfény, Bárányfelhők mögé rejted sugarad, Megvigasztalod bús vándorok lelkét, Bölcsességed csillan ezüst mosolyban. Szelíd dombok felett hullámzik az ég, Hold-mesék szikráznak csillagdalokat,
Ma tettem egy sétát a kedvenc helyemen, ahol sokszor inspirálódom. Az évvégi napok több kihívást is tartogattak számomra. Feltehetőleg ezért dolgozik bennem aktívan az életbe, az Univerzumba, a Forrásba és végsősoron az önmagamba vetett hit kérdésköre. Tapasztalatom az, hogy sokkal erősebb vagyok a hitem által. Mikor hagyom a félelmet eluralkodni, nehezebbnek érzek mindent. Fontos, hogy a nehézségek közepette is tudjuk tartani a hitünket!
Csodás napokat kívánok:
Fitos-György Éva