kedves Rita,
ezeket a sorokat olvasva „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat” majd idevágó saját soraim is:
„a legszebb részek már csak emlékek,
miközben
a legnehezebbek is sejlenek már…” https://irodalmiradio.hu/2024/09/10/ut-kozben-nezelodve/
olvasgatva korábban feltöltött dolgaimat, újra elém került az ehhez az írásomhoz fűzött véleményed.
bár többnyire más műfajban „jeleskedünk”, látva, és sorról sorra ízlelgetve „feltölteményeidet”, ráérezve és élvezve „alkotói” stílusodat, külön is nagyon jólesik és megtisztelő elismerésed!
hm. hát igen. „talán”. bár nekem, azt hiszem, nem csak fiatalon ment (bár akkor tagadhatatlanul még jobban…).
lehet, hogy ez (is) valamiféle gén-függő dolog?
köszönöm, kedves Rita, és örülök, hogy érzékeny fülekre/lélekre találtak újra ezek a régesrégi soraim – gondolataim is!
kedves Zoé, köszönöm!
ez az írásom volt az első, amelyet Adrienn és Árpád, beválogatva a tavalyi Bálint napi antológiába, nem kis meglepetésemre megjelentetett és díjjal is kitüntetett. emlékszem, megérkezve a könyv bemutatójára, a regisztráció során bemutatkoztam, mire Adrienn, nagy kerek szemüvegén nagy kerek szemével huncutul átmosolyogva visszakérdezett: „a vén kujon? személyesen?”, s egy kedves puszival is megajándékozott. aztán, a díjkiosztás után, Török Nándi felolvasta a verset (szerintem remekül), és mikor megköszöntem neki, biztatóan csak annyit mondott: „jó volt elolvasni, s jó volt elmondani…”
nekem pedig nagyon jól esett, hogy újra előkerült, hogy gondolatokat – érzelmeket ébresztett, s megismerhettem azokat! Gábor
kedves Rita,
a Popper Pétertől származó buddhista idézettel válaszolnék: „az én életem rendben van. Az is rendben van, ami nincs rendben”…
http://www.tibet.hu/potala/popper-peter-interju-amelyben-a-buddhizmusrol-beszel
üdvözlettel: Gábor
kedves Ágnes,
na ugye, hogy az Ágik mind angyalok!
https://irodalmiradio.hu/2025/03/21/szuletesnapi-ajandek/
🤭, 🤫, 🙋
üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, örömmel olvastam (láttam) a színes gondolatokat! üdvözlettel: Gábor
kedves Rita,
ezeket a sorokat olvasva „jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat” majd idevágó saját soraim is:
„a legszebb részek már csak emlékek,
miközben
a legnehezebbek is sejlenek már…”
https://irodalmiradio.hu/2024/09/10/ut-kozben-nezelodve/
üdvözlettel: Gábor
2025.03.24.
Mail-ban érkezett:
„Szia Gábor!
Megnéztük, nagyon-nagyon szép!
Fantasztikusan jól írsz! Igazán tetszett nekünk!
Ismételten boldog névnapot kívánunk,
Évi és Miklós”
köszönöm szépen!
kedves Miklós,
olvasgatva korábban feltöltött dolgaimat, újra elém került az ehhez az írásomhoz fűzött véleményed.
bár többnyire más műfajban „jeleskedünk”, látva, és sorról sorra ízlelgetve „feltölteményeidet”, ráérezve és élvezve „alkotói” stílusodat, külön is nagyon jólesik és megtisztelő elismerésed!
üdvözlettel: Gábor
hát, igen. meg. s ami nekem talán még fontosabb: negyvenöt éve van velem már…
Ramóna írta:
„Nagyon szép! Az biztos, hogy megmozgatja az ember teljes irodalmi fegyvertárát. A vége pedig (különösen a fentebbi strófák tükrében) szívbe markoló.
Csak gratulálni tudok hozzá!”
2025.03.13.
kedves Ramóna, köszönöm szépen!
hm. hát igen. „talán”. bár nekem, azt hiszem, nem csak fiatalon ment (bár akkor tagadhatatlanul még jobban…).
lehet, hogy ez (is) valamiféle gén-függő dolog?
köszönöm, kedves Rita, és örülök, hogy érzékeny fülekre/lélekre találtak újra ezek a régesrégi soraim – gondolataim is!
kedves Zoé, köszönöm!
ez az írásom volt az első, amelyet Adrienn és Árpád, beválogatva a tavalyi Bálint napi antológiába, nem kis meglepetésemre megjelentetett és díjjal is kitüntetett. emlékszem, megérkezve a könyv bemutatójára, a regisztráció során bemutatkoztam, mire Adrienn, nagy kerek szemüvegén nagy kerek szemével huncutul átmosolyogva visszakérdezett: „a vén kujon? személyesen?”, s egy kedves puszival is megajándékozott. aztán, a díjkiosztás után, Török Nándi felolvasta a verset (szerintem remekül), és mikor megköszöntem neki, biztatóan csak annyit mondott: „jó volt elolvasni, s jó volt elmondani…”
nekem pedig nagyon jól esett, hogy újra előkerült, hogy gondolatokat – érzelmeket ébresztett, s megismerhettem azokat! Gábor