figyelve „feltölteményeidet”, éreztem, hogy talán meg fog találni ez az írásom (talán ezért is hivatkoztam be…).
hogy egy-egy ötlet(em) honnan jön, azt nemigen lehet nyomon követni, hisz szinte mindig egy érzelmi-hangulati, lelki, esteleg érzéki állapothoz köthetőek. de ezesetben talán mégis tudom a választ: pár nappal a blogba-írás előtt feltöltöttem egy korábbi, 1976 -os, húsz éves koromban született írásomat (https://irodalmiradio.hu/2024/09/18/test-beszed-in-medias-res/ ). aztán elkezdett bennem mozogni a „téma”, s oda se figyelve egyszer csak betűkbe szaladt a „továbbfejlesztett”, duettes változat. a forma pedig már magától adódott: ha egyszer párbeszéd, legyen is az!
titkolt vágyam, hogy ha másokat is érdekel, egyszer tényleg duettként kerüljön majd valahol ez az írás előadásra.
a nyelvezetre nemigen tudok mit mondani, az kialakul, ahogy kialakul. én úgy gondolom, hogy a „poetizmus” -ban a „szépírás” attól és akkor szép, ha a születő, formálódó gondolatok a leírás közben keresik, találják meg, vagy szülik a hangulatban, hangzásban, dallamban oda illő szavakat – szókapcsolatokat. én legalábbis nemigen szoktam tudatosan fabrikálni semmit, ha új szó, szókép lenne szükséges, hát szülessen az meg magától…
a kommentek hiányát bizonyos esetekben kezdem már megszokni. ezesetben például a kicsit (nem is olyan kicsit) pajzán érzékiség nem fogadható el (be?) mindenkinek, nem is beszélve a „fóliatörvény” hatásairól, ugyebár.
egy szó, mint száz, kedves Antal, nagyon jólestek méltató szavaid!
nekem (is) tetszik az ötlet. az elnevezés, a „NÉV” csak egy betűsor, egy hívó szó, a szándék és a cél a fontos.
a többi ezzel kapcsolatos feladat már legyen a „kreatívok” dolga.
de azért csak lenne egy kétségem:
ahogy én látom, szinte kivétel nélkül mindenki (de legalább is ő saját maga) logikusan gondolkodik. innentől kezdve nehéz lesz objektív feltételeket kitalálni…
kedves Mária, érdeklődéssel és tetszéssel olvastam írásaidat. mindamellett úgy tűnik, az írásjelek nem mindig kerültek oda, ahol a helyük lenne, vagy lenne helyük. én is jártam-járok így sokszor, mert a dallam, a ritmus néha megkívánja a „formabontást”, de ha nem szándékos az eltérés, a közlés előtt a Word helyesírás ellenőrző gombja (F7) mindig segítségemre sietett… üdvözlettel: Gábor
kedves Antal,
figyelve „feltölteményeidet”, éreztem, hogy talán meg fog találni ez az írásom (talán ezért is hivatkoztam be…).
hogy egy-egy ötlet(em) honnan jön, azt nemigen lehet nyomon követni, hisz szinte mindig egy érzelmi-hangulati, lelki, esteleg érzéki állapothoz köthetőek. de ezesetben talán mégis tudom a választ: pár nappal a blogba-írás előtt feltöltöttem egy korábbi, 1976 -os, húsz éves koromban született írásomat (https://irodalmiradio.hu/2024/09/18/test-beszed-in-medias-res/ ). aztán elkezdett bennem mozogni a „téma”, s oda se figyelve egyszer csak betűkbe szaladt a „továbbfejlesztett”, duettes változat. a forma pedig már magától adódott: ha egyszer párbeszéd, legyen is az!
titkolt vágyam, hogy ha másokat is érdekel, egyszer tényleg duettként kerüljön majd valahol ez az írás előadásra.
a nyelvezetre nemigen tudok mit mondani, az kialakul, ahogy kialakul. én úgy gondolom, hogy a „poetizmus” -ban a „szépírás” attól és akkor szép, ha a születő, formálódó gondolatok a leírás közben keresik, találják meg, vagy szülik a hangulatban, hangzásban, dallamban oda illő szavakat – szókapcsolatokat. én legalábbis nemigen szoktam tudatosan fabrikálni semmit, ha új szó, szókép lenne szükséges, hát szülessen az meg magától…
a kommentek hiányát bizonyos esetekben kezdem már megszokni. ezesetben például a kicsit (nem is olyan kicsit) pajzán érzékiség nem fogadható el (be?) mindenkinek, nem is beszélve a „fóliatörvény” hatásairól, ugyebár.
egy szó, mint száz, kedves Antal, nagyon jólestek méltató szavaid!
köszönettel: Gábor
kedves László, egyetértve Ritával, íme saját szavaim:
https://irodalmiradio.hu/2024/09/10/ut-kozben-nezelodve/
üdvözlettel: Gábor
kedves Tücsök, hát igen. vannak dolgok, amik már nincsenek úgy, s vannak, amik ugyanúgy vannak, mint régen…
https://irodalmiradio.hu/2025/02/03/ugyanugy-mint-regen/
üdvözlettel: Gábor
őszinte, mélyről jövő, igazi érzések, gondolatok. és a szavak – sorok játékossága külön is ráerősít minderre. gratulálok! Gábor
kedves Rita,
nekem (is) tetszik az ötlet. az elnevezés, a „NÉV” csak egy betűsor, egy hívó szó, a szándék és a cél a fontos.
a többi ezzel kapcsolatos feladat már legyen a „kreatívok” dolga.
de azért csak lenne egy kétségem:
ahogy én látom, szinte kivétel nélkül mindenki (de legalább is ő saját maga) logikusan gondolkodik. innentől kezdve nehéz lesz objektív feltételeket kitalálni…
üdvözlettel (egy „szimpatizáns”): Gábor
kedves Janka,
nekem tetszett…
üdvözlettel: Gábor
kedves Antal, hasonló témák engem is foglalkoztattak már. mint például íme: https://irodalmiradio.hu/2024/09/23/aspektusok-testek-beszelgetese/
illetve egy kicsit pesszimistább megfogalmazásban:
https://irodalmiradio.hu/2024/12/01/remek-dolog/
üdvözlettel: Gábor
kedves Mária, érdeklődéssel és tetszéssel olvastam írásaidat. mindamellett úgy tűnik, az írásjelek nem mindig kerültek oda, ahol a helyük lenne, vagy lenne helyük. én is jártam-járok így sokszor, mert a dallam, a ritmus néha megkívánja a „formabontást”, de ha nem szándékos az eltérés, a közlés előtt a Word helyesírás ellenőrző gombja (F7) mindig segítségemre sietett… üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, örülök, hogy felfigyeltél a beidézett gondolatokra! üdvözlettel: Gábor
kedves Zoé, úgy tűnik, megint egy húron pörgülünk…
köszönettel: Gábor