A konokfejű idő nem tekint sem előre, sem hátra,  csak egyre halad mindig ugyanúgy, azonos irányban,  ahol már párja, a végtelen idő várja.   Belőle tekintsük...

Ősz volt, szeptember.  Talán hétfő.  A sétányon, a Dunaparton  Csak a szél kószált,  s, néhány magányos   Keserű arc,  úgy tűnt szakítás után.  A napsugarak már...

 Kimerültem.  Haza jöttem.  Álmos vagyok.  Fáradt vagyok.  Lerogytam egy székre,  felállni már nehezen megy.  Ha húsz métert kell gyalogolnom,  úgy érzem, hogy összerogyok,  meg kell...

A Mártírok utca délről északra vezet   hosszan elnyúlva a kilencedik kerületben, Párizsban,   nem messze attól a szállótól, ahol laktam.  A Monmartre felé, az utca...

Rue de Navarin , a kilencedik kerületben.  Jelentéktelen kis rövid utca.  Más talán még Párizsban sem hallott róla.  Nekem kedves ifjúkori emlék,            Ezerkilencszázhetvenhatból.  Ott csókolt...

Elmentél hát te is szegény,  Borisz, kedves macskám, öreg legény.  Nem látlak már többé reggel,  az ablak és a rács közt kuporogva,  hogy ott megjelenjél. ...

Szemedre könnyfátylat von a bánat,   hogy a sírás gyógyírként   enyhülést, s feledést hozzon  sajgó sebed fájdalmára,  melyet a keserű csalódás ejtett rajtad.    Még...

Ősszel, ha felnézel az égre  már nem olyan tiszta és kék,  mint egykor volt nyáron.  Most gyakran sűrű felhőtakaró  borítja az egész égboltot.  Ilyenkor minden...

Titkok őrzője    Megbíztál bennem  Minden titkok őrzője lettem  Vállamon titkaid terhe  Titkaid súlya nyomja lelkem,  Kereszted tőled átvettem.  Megyek tovább az úton.  Én viszem...

Hej, gyermekkoromban mennyi minden más volt, mint ma! Habár az is meglehet, hogy ez természetes. Hiszen, ha csak arra gondolok, hogy ez az időszak az...