-
Izsó Antal
Írások
Csillagnézőben
Menjünk hát, induljunk! Válasszunk magunknak csillagot! Mikor a szelíd hold ezüstös fényét szórja ránk bársonyos takarónak. Ketten csak ballagunk, kezed a kezemben. Hallgatjuk, hogy dübörög...
Fohász régi szeretőhöz
Hullám verte csókok kietlen sziklás partján téged kereslek hajdani szerelmem. Egykori párod, kit hűtlenül elhagytál most érted sír, téged hív, reád vár. Itt kóborlok az emlékek partján...
Együtt, veled
Közeledik az idő. amikor felkaplak, elragadlak. Messze viszlek innen, bezárva tartalak. Elrejtelek, mások ne is lássanak, mosolyod csak nekem tartogasd. Szép szádat mohó szájam, fogolyként...
A kedves hiánya
A legközelebb neked írandó üzenetem elé: Írok neked Kedvesem, Ha már hangod nem hallhatom, Arcod nem láthatom. Kezed alkotta, képernyőre került betűket Szememmel simogatom, Ha már...
Mélyvízben
A Keleti pályaudvar üvegtetős csarnoképületének középső peronján állt. Vele szemben egyes sorban, egy svájci középiskola tanulói, miután véget ért egyhetes Budapesten eltöltött tanulmányi kirándulásuk, búcsúra felsorakozva arra vártak, hogy...
Örök küzdelem
Reggel ahogy felébredek kinyitom a szemem, körülnézek. Felkelek, elkészülök nehezen. Keserű szájízzel teszem, amit tennem kell. Teszem ahogy tudom, ahogy tőlem telhető, de máris hallom...
Az éjszakai telefonhívás
Trilillil, trilillill, trilillil – hasított bele az éjszakai csendben a szűnni nem akaró telefonhívás éles, bántó hangja.Mindhiába. A mobil érintetlen maradt. Végre a takaró alól...