-
Izsó Antal
Írások
Együtt, veled
Közeledik az idő. amikor felkaplak, elragadlak. Messze viszlek innen, bezárva tartalak. Elrejtelek, mások ne is lássanak, mosolyod csak nekem tartogasd. Szép szádat mohó szájam, fogolyként...
A kedves hiánya
A legközelebb neked írandó üzenetem elé: Írok neked Kedvesem, Ha már hangod nem hallhatom, Arcod nem láthatom. Kezed alkotta, képernyőre került betűket Szememmel simogatom, Ha már...
Mélyvízben
A Keleti pályaudvar üvegtetős csarnoképületének középső peronján állt. Vele szemben egyes sorban, egy svájci középiskola tanulói, miután véget ért egyhetes Budapesten eltöltött tanulmányi kirándulásuk, búcsúra felsorakozva arra vártak, hogy...
Örök küzdelem
Reggel ahogy felébredek kinyitom a szemem, körülnézek. Felkelek, elkészülök nehezen. Keserű szájízzel teszem, amit tennem kell. Teszem ahogy tudom, ahogy tőlem telhető, de máris hallom...
Az éjszakai telefonhívás
Trilillil, trilillill, trilillil – hasított bele az éjszakai csendben a szűnni nem akaró telefonhívás éles, bántó hangja.Mindhiába. A mobil érintetlen maradt. Végre a takaró alól...
Rossz vagyok
Azt mondják rólam, hogy rossz vagyok. Rosszat akarok. Rosszakat csinálok, és ez nagyon helytelen. Helyette csínáljam azt, és ahogy mondják énnekem, Így majd jó leszek....