Maradj így, kérlek, beszéljen a csend. Maradj meg annak, akinek ismerlek. Nem használ semmi, csak a türelem. Elfordulok, ha kell, s lopva sem figyellek.  ...

Vár ránk a nap. Ideje kibújni a párás ablakok mögül, megkopott érdeklődéssel mégis egy-két kört tenni a velünk maradt gondok körül.   Új év –...

Éjjel fagyott. Apró, hófehér tüskéken csillámlik a nap. A fű zöldje, a tó kék színe rejtőzik a jégcsillagokból horgolt csipkepaplan alatt.   Nem látszik, csak...

Mi nem ígértünk soha. Semmit, senkinek. De lábunk megtorpant a másik oldalra átmenet, ha ott egy arcban egy emlék életre kelt. S ha megkérdeztük, a...

Mintha csak most jönne – minden egyes évben egyszer. Éppen csak úgy tartja számon az ember, mint a megszokott listán a díszt, a fényeket, a...

Hitet kérek a holnaphoz. Legyen az égi, vagy földhöz ragaszkodóan egyszerű. Szemöldökeim között a ráncok vonalát lassabban mélyítse most már az idő.   Valaki reggelre,...

Esőnek indult. Aztán egyre sűrűbb lett, vattapamacsokkal vívott a szél. Hó vegyült bele az egyre ömlő vízbe, de semmivé lett, mire földet ért.   A...

Csak szavakkal szövetkezni valami jobbra, szerződni egy még hiányos mozaikra, készletre, ami véges, s egyben változatlan de kirakni újra, ezer változatban: szavakból szőni takarót, annak,...

„- Ennek az estének nem lesz se vége, se hossza…” – sóhajt a kristályváza villanyfénytől megfosztva, pedig boldogságához mindig csak annyi kellett, hogy maga is...

Mintha hét szűk esztendő egyszerre vonulna át az életen, nem számolva, csak egy nap, egy hét, egy hónap kellene, hogy legyen. A tájra, a házakra,...