Mintha csak most jönne – minden egyes évben egyszer. Éppen csak úgy tartja számon az ember, mint a megszokott listán a díszt, a fényeket, a...

Hitet kérek a holnaphoz. Legyen az égi, vagy földhöz ragaszkodóan egyszerű. Szemöldökeim között a ráncok vonalát lassabban mélyítse most már az idő.   Valaki reggelre,...

Esőnek indult. Aztán egyre sűrűbb lett, vattapamacsokkal vívott a szél. Hó vegyült bele az egyre ömlő vízbe, de semmivé lett, mire földet ért.   A...

Csak szavakkal szövetkezni valami jobbra, szerződni egy még hiányos mozaikra, készletre, ami véges, s egyben változatlan de kirakni újra, ezer változatban: szavakból szőni takarót, annak,...

„- Ennek az estének nem lesz se vége, se hossza…” – sóhajt a kristályváza villanyfénytől megfosztva, pedig boldogságához mindig csak annyi kellett, hogy maga is...

Mintha hét szűk esztendő egyszerre vonulna át az életen, nem számolva, csak egy nap, egy hét, egy hónap kellene, hogy legyen. A tájra, a házakra,...

Ha elindulok egy úton, máshová érkezem, ahogy a föld, az út is elfordul, s más nem marad velem, mint logika, erkölcs, vallási nézetek, a Tejút...

Várlak. Csendes várakozással, bennem némi méltóság és tisztelet annak, aki már úton van felém, de még meg nem érkezett.   Nincs cél, nincs ábránd, csak...

Azt mondod, amin ülünk, Aladdin szőnyege: a felhők fölött szállunk, és varázsolunk, de te közben rajzolsz, s én – hogy ne unatkozzam -, hogy mit,...

Törött porceláncsésze csak a lélek, ami kicsi talpával kapaszkodik az asztalon. A színes virágdísz, amit ráfestett az élet, igazán a sötétben hiányzik, de most nagyon....