Játsszuk el együtt, újra azt a rég feledésbe merült dallamot. Elhallgatom majd, hogy nem csak az én hangom, de a tiéd is megkopott.   Az...

Mintha földre pottyant volna egy varázsló, végigjárva éjjel úton s a kerteken, nyomán a fák, bokrok úgy várakoznak, mint fehér ruhába bújt csillogó sejtelem.  ...

Nem baj, ha a nevem másnak már csak emlék. Nem baj, ha a szavak pihennek. Nem baj, ha mostanság csendesek az esték, és másnak nincs...

Még nagyon fiatal az idő, alig kacsint ránk fény az égen. Ujjaim ujjaidba fonódnak a hajnali derengésben.   A faágak között, felettünk megbújnak a madáretetők,...

Maradj így, kérlek, beszéljen a csend. Maradj meg annak, akinek ismerlek. Nem használ semmi, csak a türelem. Elfordulok, ha kell, s lopva sem figyellek.  ...

Vár ránk a nap. Ideje kibújni a párás ablakok mögül, megkopott érdeklődéssel mégis egy-két kört tenni a velünk maradt gondok körül.   Új év –...

Éjjel fagyott. Apró, hófehér tüskéken csillámlik a nap. A fű zöldje, a tó kék színe rejtőzik a jégcsillagokból horgolt csipkepaplan alatt.   Nem látszik, csak...

Mi nem ígértünk soha. Semmit, senkinek. De lábunk megtorpant a másik oldalra átmenet, ha ott egy arcban egy emlék életre kelt. S ha megkérdeztük, a...

Mintha csak most jönne – minden egyes évben egyszer. Éppen csak úgy tartja számon az ember, mint a megszokott listán a díszt, a fényeket, a...

Hitet kérek a holnaphoz. Legyen az égi, vagy földhöz ragaszkodóan egyszerű. Szemöldökeim között a ráncok vonalát lassabban mélyítse most már az idő.   Valaki reggelre,...