Az ősz ringatott először bölcsőjében, egy fénnyel és meleggel kibélelt napon. Erre a világra megszületni talán nem is akadhatott volna jobb alkalom.   Szelíd volt...

A kőkorlát még meghintve napmeleggel, de már hideget párolog a félhomály, a nap heve, mint a fény, kialszik, míg a városfal tövében parányi vándor áll....

Most úgy gondolom, hogy könnyebb volna visszafelé szaladni a fák alatt, megfordulna az óra mutatója, a szél visszafésülné a fűszálakat.   Derűs napok árnyait idézve...

Csak egy vihar vonul most el felettünk. Arcod, mit meggyűrt az éjjel, cserzett a napmeleg, a gyertyafényben kisimul, szemed régi fényében ragyog, látom benne tiszta...

Túl korán van még, a bolt sem ébredezik, fölötte a napellenző nyitva maradt, könnyű lábú asztalkák előtt víztócsákban tükröződik az esőáztatta vörös vásznán díszelgő arany...

Emlékképei nélkül tűnt tova a szemem sarkából kikergetett álom, így inkább felkeltem, ajtót nyitottam, s kikönyököltem az erkélykorláton.   Minden mozdulatlan volt és hallgatag. Szellő...

Forgatom a kezemben a katari riált. Nem néznek vissza rám a fészken ülő madarak. Jobban nem is különbözhetnének egymástól, mégis ugyanabban a fészekben ülnek. Felénk...

Aprócska neszek, ennyi csak. Félig alszik már a világ, a hangok elülnek. A tó tükrén holdfényben fürdőző hófehér szirmú lótuszvirágok ülnek.   Valahol víz csobog....

Épp hogy csak megfürdött a harmatban. Aranysugárból szőtt haját hátravetette. Narancsszín uszálya fodrosan szállt a tó felett, ahol csak didereg estelente.   Léptei nyomán virágok...

Mindenki ott zsong körülötted, ezért távolabb maradok, pedig akadna zsebkendőnyi hely, amit a tömeg véletlen meghagyott.   Elnézem a boldog mosolyod, a szemed csillog szüntelen,...