Most úgy gondolom, hogy könnyebb volna visszafelé szaladni a fák alatt, megfordulna az óra mutatója, a szél visszafésülné a fűszálakat.   Derűs napok árnyait idézve...

Csak egy vihar vonul most el felettünk. Arcod, mit meggyűrt az éjjel, cserzett a napmeleg, a gyertyafényben kisimul, szemed régi fényében ragyog, látom benne tiszta...

Túl korán van még, a bolt sem ébredezik, fölötte a napellenző nyitva maradt, könnyű lábú asztalkák előtt víztócsákban tükröződik az esőáztatta vörös vásznán díszelgő arany...

Emlékképei nélkül tűnt tova a szemem sarkából kikergetett álom, így inkább felkeltem, ajtót nyitottam, s kikönyököltem az erkélykorláton.   Minden mozdulatlan volt és hallgatag. Szellő...

Forgatom a kezemben a katari riált. Nem néznek vissza rám a fészken ülő madarak. Jobban nem is különbözhetnének egymástól, mégis ugyanabban a fészekben ülnek. Felénk...

Aprócska neszek, ennyi csak. Félig alszik már a világ, a hangok elülnek. A tó tükrén holdfényben fürdőző hófehér szirmú lótuszvirágok ülnek.   Valahol víz csobog....

Épp hogy csak megfürdött a harmatban. Aranysugárból szőtt haját hátravetette. Narancsszín uszálya fodrosan szállt a tó felett, ahol csak didereg estelente.   Léptei nyomán virágok...

Mindenki ott zsong körülötted, ezért távolabb maradok, pedig akadna zsebkendőnyi hely, amit a tömeg véletlen meghagyott.   Elnézem a boldog mosolyod, a szemed csillog szüntelen,...

Csak egy kicsi fényt hagyjon még itt, csak egy kis időt szánjon még rám az este, hogy az álmokat éjjelre megteremtse.   Elég lesz már...

Kitárva az ajtók, bár reggel van még, korán. A koncertterem üresen dereng a homályban. Nyitva a zongora, s te úgy ülsz mellette, mint párját vesztett...