User banner image
User avatar
  • Mészáros Csaba

Írások

Évszakok

Ha a világ zúzmarát fon hajára, s a szél az ablakon dörömböl, tisztulj meg, és ne kérdezd, merre nyílik innen út más határra, hol nem...

A csend maradványa

Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak...

A toll súlya

Nem könnyű tárgy a toll a kézben, bár annak látszik odafent. Súlyát nem a tinta hordozza, hanem mit a leírt gondolat megüzent. Mert aki egyszer...

Konzervdobozban találtam az eget

Rozsdás doboz hevert, a part menti sárban. Esővíz gyűlt bele, egy régi zivatarban. Lehajoltam hozzá, az ég nézett vissza. Felhők úsztak benne, mind patyolat tiszta....

Levél a magányos harcoshoz

Volt egyszer egy csésze, benne keserű reggel, hab rajzolt rá szívet, fakó ígérettel. Kortyoltam lassan, és megláttam benne arcom, de nem azt, mit vártam, csak...

Fények a kőfalakon

Fehér falak között lassan ég a fény, szűk utcákon az aranyló por szitál, kedves hangulatban nyílik egy regény, minden árnyék tétova csendben megáll. A terek...

Elég vagy nekem

Hálás vagyok minden útnak, a sok-sok évnek, amelyek elmúltak, mert hozzám vezetett téged, és letehettem régi terhem érted. Köszönöm az éjek csendjét, a csillagoknak titkos...

Játékország a világ

Ma a felhők csúszdát formálnak, rajta vígan szelek játszanak, a Nap kacag az ég alatt ragyogva, és zsebéből fényt szór dalolva. Fák lombjában víg madarak,...

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén...

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de...
Megosztás
Megosztás
60