Írások
A csend maradványa
Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak...
A toll súlya
Nem könnyű tárgy a toll a kézben, bár annak látszik odafent. Súlyát nem a tinta hordozza, hanem mit a leírt gondolat megüzent. Mert aki egyszer...
Konzervdobozban találtam az eget
Rozsdás doboz hevert, a part menti sárban. Esővíz gyűlt bele, egy régi zivatarban. Lehajoltam hozzá, az ég nézett vissza. Felhők úsztak benne, mind patyolat tiszta....
Levél a magányos harcoshoz
Volt egyszer egy csésze, benne keserű reggel, hab rajzolt rá szívet, fakó ígérettel. Kortyoltam lassan, és megláttam benne arcom, de nem azt, mit vártam, csak...
Fények a kőfalakon
Fehér falak között lassan ég a fény, szűk utcákon az aranyló por szitál, kedves hangulatban nyílik egy regény, minden árnyék tétova csendben megáll. A terek...
Elég vagy nekem
Hálás vagyok minden útnak, a sok-sok évnek, amelyek elmúltak, mert hozzám vezetett téged, és letehettem régi terhem érted. Köszönöm az éjek csendjét, a csillagoknak titkos...
Játékország a világ
Ma a felhők csúszdát formálnak, rajta vígan szelek játszanak, a Nap kacag az ég alatt ragyogva, és zsebéből fényt szór dalolva. Fák lombjában víg madarak,...
Az öreg zsebóra
Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén...
Csendélet a szivarfák alatt
Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de...