Minden évben, amikor December Apó megérkezett és elhozta a telet, hótündér társai szorgos munkába kezdtek, hogy segítsenek neki fehérré varázsolni a tájat. Lankadatlanul készítették a
Igencsak későn, december elején esett le az első hó a hegy lábánál lévő apró faluban, jelezvén, hogy közeledik a karácsony. A tél csodaszépen köszöntött be
Veres Templom árnyékában őszi falevél, néha-néha reggelente belepi a dér. Azt álmodom, kristálypalotát kap éjjel a falevél, s csillámfénnyel ránkköszönt az igazi tél. Szánkó, korcsolya,
Cikáznak a hópelyhek. Széltáncot járnak. Hozzásimulva a földhöz, Szép álmot kívánnak. Szállingóznak a pelyhek, Életre keltve a tájat. Megérintik a lelket. Beszövik a fákat.
Jaj de jó, hogy esik a hó ! Minden csupa hófehér ! Indulhat már a Télapó ! Szánja siklik, mint a szél. Mikulászsákom ha
Aranyló-mézízű szeretettel közeleg a Karácsony. Izgatott, kipirult arcú gyermekek. Hóban lábnyom. A jó meleg kandallóban ropog a hasáb. S látom A Forralt bort, kalácsot, tömött
Mikor minden elköszön – te felébredsz. Nem félsz hótól, jégtől – csodállak Téged ! Nem kérkedsz színekkel. Napfény nem éltet. Másokért nyílsz ki, csöndes büszkeségben.
Sétálok, jég roppan, hó-ágyon fény csillan. * Pelyhecskék szép sorban, hó hullik fátyolban. * Ámulok: tán advent? Csillámlás lent és fent, * mesékből itt termett
Pete Margit: Hóban kaptató Kaptat a hóban két kicsi pej ló, koppan a jégen nyolc kicsi patkó. Siklik a szánkó, billen a csengő, szél dudorászik,
Havas-jeges, messzi tájon: Alaszkában élt egy medve. Régen fekete szőrmét hordott, De azt egy erős mosópor kifehérítette. Tehát havas-jeges, messzi tájon Lakott a hófehér
Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű. Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji
Áll a világ végén Jégkirálynak vára, Mit havas domb csúcsára Fagyasztott magának. De magas a várfal! Kemény építmény. Széles és merev, Mint a király a
