Elolvad
Hát tedd félre a hólapátot, helyette fürödj a fehér tengerben. S ha várat is építesz vízből, már érted, jó vagy mindenben. Ha gyötör a lelked,
Hát tedd félre a hólapátot, helyette fürödj a fehér tengerben. S ha várat is építesz vízből, már érted, jó vagy mindenben. Ha gyötör a lelked,
Hóval telnek most a néma kertek, kopár fákra tapad a sok hópamacs, Fent egy jégcsipkés terítőt varrnak, s fehérszikrás fény uralja a percet. Nézem a
Ahogy előbújtam kotorékomból, a kora tavaszi, enyhén fújó hideg szél belekapott vörös tömött bundámba. Mintha apró ujjak túrtak volna a sűrű szőrszálak közé, ám a
Sűrű köd tölti fel a kerteket, A hó lepelként elfedi az utcákat, a tereket. A szél sem kíméli azt aki elé áll, Ablakon kopogtat be
Hópehely hull, fehér álom, Szárnyakon száll a karácsony. Díszgömböt tűz fenyőágra, Jézus eljön nemsokára. Fagyöngyöt fűz a szeretet, Felolvasztva jégszíveket. Kisgyermekkéz csomagot bont, Kanapén cicánk
Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,
Egész éjszaka havazott, mindent beterített a pelyhekből szőtt finom fehér hótakaró. Az első hó ezen a télen, pár héttel a karácsonyi ünnepek előtt. A fehér
Csillag mosolyog az égen, arany pora hullik rám. Arany pora, arany csíkja tinta égen utat vág. Tinta égen, mélykék égen mosolyog a holdkifli. Ezüst udvarát,
Dérfüggöny csillan, lágyan ring a didergő erdőn, vicsorgó fogakkal acsarkodik mezőn a szél. De látod amott? Pihe-puha hó hull az égből… hogy ragyog! Végre megérkezett
Jó reggelt, kedves borostyán, zöld leveled mindenkor virít ám. Kecses indád egyre kanyarog, télen-nyáron vígan mosolyog. A jóságos termőföldből kanyarodsz ki télen is, havas
Mindenki erre vágyik. Dalok és filmek szólnak erről a csodának tartott jelenségről, de a kellemetlenségeiről már nem szól az ének. Igazán szerencsétlennek éreztem magamat. Mármint
Minden évben, amikor December Apó megérkezett és elhozta a telet, hótündér társai szorgos munkába kezdtek, hogy segítsenek neki fehérré varázsolni a tájat. Lankadatlanul készítették a
Igencsak későn, december elején esett le az első hó a hegy lábánál lévő apró faluban, jelezvén, hogy közeledik a karácsony. A tél csodaszépen köszöntött be
Veres Templom árnyékában őszi falevél, néha-néha reggelente belepi a dér. Azt álmodom, kristálypalotát kap éjjel a falevél, s csillámfénnyel ránkköszönt az igazi tél. Szánkó, korcsolya,
Cikáznak a hópelyhek. Széltáncot járnak. Hozzásimulva a földhöz, Szép álmot kívánnak. Szállingóznak a pelyhek, Életre keltve a tájat. Megérintik a lelket. Beszövik a fákat.
Jaj de jó, hogy esik a hó ! Minden csupa hófehér ! Indulhat már a Télapó ! Szánja siklik, mint a szél. Mikulászsákom ha
Aranyló-mézízű szeretettel közeleg a Karácsony. Izgatott, kipirult arcú gyermekek. Hóban lábnyom. A jó meleg kandallóban ropog a hasáb. S látom A Forralt bort, kalácsot, tömött