User banner image
User avatar
  • Bujdosó Miklós Gábor

Írások

MESEFORGÁCSOK

Egyszer volt, hol nem volt, városokon innen, falvakon túl, ahol a hegy sziklái, és a part virágai együtt fürödtek a tóban, ott volt egy csodakert....

A feledékeny királyfi

Élt egyszer az álmokon innen és a csodákon túl egy feledékeny királyfi. A nép, kik között szívesen elvegyült, csak Felefinek nevezte, mert minden második szavát...

Az öreg meggyfa

Öreg meggyfa nem növekszik. Széllel ága nem kötekszik, és bölcsen hajlik, hogyha kell. Csak simít leveleivel szelíden. Gyümölcse már savany-édes. Ragacsos és cseppet mézes. Ahogy...

Bendegúz és a mesélő pad

Valós szereplőkkel, egy kisfiú születésnapjára kért és íródott mesélő ajándék Bendegúz Egyszer egy angyal úgy döntött, hogy leszáll a Földre kicsi gyermekként. Azt tervezte, hogy...

A jó bornak nem kell cégér

– Hová lett a Béla? – kérdezte édesanyám, amikor házuk kertjében megszűnt a kopácsolás. Kimentem a teraszra és a mestert szólongattam. Így hívatta magát a...

Falfirkák

A telek egyik szélén, az iskola és a rozzant bérházak között húzódott a téglakerítés. Hámló vakolatával úgy nézett ki, mint egy óriási, vedlő kígyó. Tövében...

Nagy fának kéne lenni…

Nagy fának kéne lenni, vagy a levelének. Nyújtani árnyat az emberek fölött. Lenni tölgynek, hársnak, repülő, hulló társak között, vagy lenni súlyos ércnek büszkén, mint...

A szegénylegény és a királylány

Egyszer volt, régen volt, a gyémánthegyeken innen és a gyöngyharmaton túl, ahol a csillagfürtök és jégvirágok együtt nyílnak, ott simult a hegy lábához néhány furcsa,...

A milliomos

Régen, még a nagyapám idejében a régi bakterházaknál egymásnak köszönt ember és vonat. Akkoriban a sorompókat kézzel hajtották fel és a vagonok igazán fapadosak voltak...

Anya és a teremtés

Még naponta eszembe jutsz! Azt hiszem, így lesz örökre. Ahogy elmúlnak éveim, egyre több könnycsepp görög le. Még a só is tőled való, a cukor,...
Megosztás
Megosztás
46