kedves Rita, hát, nekem is kínai. van a gépemen egy képszerkesztő alkalmazás, amivel nagyon sokféle bűvölést lehet végezni képeken. az invertálás tulajdonképpen egy „átfordítás”, a színeket az ellenkező (komplementer) színre cseréli, pl. fehérről feketére, vagy feketéről fehérre. a „szépia” pedig egy egyfajta „régiesítés”, antikolás a fotókon, általában foltosítás – kicsit bebarnítás. mindamellett örülök, hogy tetszett a rövidke írás maga is… üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, köszönöm! elhatároztam, hogy nem nyúlok bele a régi írásaimba. ezek egy része levélrészlet, más része sose került el tőlem. nekem úgy, olyan állapotban fontosak, ahogy megszülettek. ezért is írom hozzájuk mindig keletkezésük dátumát és az akkori életkoromat. csak az „illusztrációval” és a tördeléssel „játszom”, de azzal nagyon szívesen… üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, köszönöm szépen (ezeket a gondolataid is). igen, előkerültek a régi dolgaim, emlékeim, s ha már úgy alakult, hogy lehetőség nyílik rá, így „archíválom” őket… üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, örülök, és jól esik, hogy megértően, elfogadóan fogadod régen megírt gondolataim (is). jó volt fiatalnak lenni! jó emlékezni rá, hogy jó volt!
Gábor
kedves Angéla,
hát, nem is tudom…
én úgy látom, hogy akár fiatal lányként vagy fiúként, akár felnőtt nőként vagy férfiként, ahogy pár napja egy szerelmibánatos ifjú költőtársuknak is írtam: „így, vagy úgy, de szinte mindenki átesik ilyen, vagy hasonló csalódásokon: van aki belerokkan, van aki tanul belőle, van, aki lazán túllép rajtuk, – nem vagyunk egyformák”.
így aztán talán nem is annyira megközelítésről, inkább személyes átélésről-megtapasztalásról van inkább szó…
… erős vagy, ha villámlás tépi ki szárnyaid,
Albatroszként csendesülsz, mint a víz,
felemeled lelkem, s vagy hűséges is
ha erős napfény honol bennem, akkor is,
akkor is, akkor is, akkor is
erősek vagyunk, akkor is
erős vagy te és erős én is,
akkor is …
bár van némi korkülönbség köztünk, az emlékeimből adódó megértéssel olvasom bánatodról és jelenlegi érzelmeidről szóló írásaidat.
még nem tudhatod, hogy ezek a mostani érzéseid hogy alakítják majd sorsodat, s hogy fogsz majd visszaemlékezni rájuk, ha később majd eszedbe jutnak.
tudom, hogy frázis, de az idő akkor is „begyógyítja a sebeket”, ha ezt most elképzelni sem tudod. így, vagy úgy, de szinte mindenki átesik ilyen, vagy hasonló csalódásokon: van aki belerokkan, van aki tanul belőle, van, aki lazán túllép rajtuk, – nem vagyunk egyformák.
talán példaként, talán némi vigaszként küldök a saját életemből pár a „témával” kapcsolatos, itt, a saját blogomra feltöltött „megfogalmazást”, köztük nagyon régieket, s visszatekintő mostaniakat is…
kedves Rita, hát, nekem is kínai. van a gépemen egy képszerkesztő alkalmazás, amivel nagyon sokféle bűvölést lehet végezni képeken. az invertálás tulajdonképpen egy „átfordítás”, a színeket az ellenkező (komplementer) színre cseréli, pl. fehérről feketére, vagy feketéről fehérre. a „szépia” pedig egy egyfajta „régiesítés”, antikolás a fotókon, általában foltosítás – kicsit bebarnítás. mindamellett örülök, hogy tetszett a rövidke írás maga is… üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, köszönöm! elhatároztam, hogy nem nyúlok bele a régi írásaimba. ezek egy része levélrészlet, más része sose került el tőlem. nekem úgy, olyan állapotban fontosak, ahogy megszülettek. ezért is írom hozzájuk mindig keletkezésük dátumát és az akkori életkoromat. csak az „illusztrációval” és a tördeléssel „játszom”, de azzal nagyon szívesen… üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, köszönöm szépen (ezeket a gondolataid is). igen, előkerültek a régi dolgaim, emlékeim, s ha már úgy alakult, hogy lehetőség nyílik rá, így „archíválom” őket… üdvözlettel: Gábor
kedves Rita, valami azt súgja, hogy az ilyen érzéseken és érzelmeken nem csak én estem túl. és ez így van jól. üdvözlettel: Gábor (🙋 69 évesen…)
kedves Rita, örülök, és jól esik, hogy megértően, elfogadóan fogadod régen megírt gondolataim (is). jó volt fiatalnak lenni! jó emlékezni rá, hogy jó volt!
Gábor
kedves Angéla,
hát, nem is tudom…
én úgy látom, hogy akár fiatal lányként vagy fiúként, akár felnőtt nőként vagy férfiként, ahogy pár napja egy szerelmibánatos ifjú költőtársuknak is írtam: „így, vagy úgy, de szinte mindenki átesik ilyen, vagy hasonló csalódásokon: van aki belerokkan, van aki tanul belőle, van, aki lazán túllép rajtuk, – nem vagyunk egyformák”.
így aztán talán nem is annyira megközelítésről, inkább személyes átélésről-megtapasztalásról van inkább szó…
üdvözlettel: Gábor
hm.
némi „kiegészítés” -ként egy levél, amit egy Anyegina írt egy Tatjánhoz…
https://irodalmiradio.hu/2024/06/13/tukrom-tukrom-mondd-meg-nekem-ki-is-voltam-mive-lettem/
üdvözlettel: Gábor
hm. https://verslap.hu/versek/william_shakespeare/az_vagy_nekem.html
örömmel olvastam – mind a kettőt…
… erős vagy, ha villámlás tépi ki szárnyaid,
Albatroszként csendesülsz, mint a víz,
felemeled lelkem, s vagy hűséges is
ha erős napfény honol bennem, akkor is,
akkor is, akkor is, akkor is
erősek vagyunk, akkor is
erős vagy te és erős én is,
akkor is …
kedves Klaudia,
bár van némi korkülönbség köztünk, az emlékeimből adódó megértéssel olvasom bánatodról és jelenlegi érzelmeidről szóló írásaidat.
még nem tudhatod, hogy ezek a mostani érzéseid hogy alakítják majd sorsodat, s hogy fogsz majd visszaemlékezni rájuk, ha később majd eszedbe jutnak.
tudom, hogy frázis, de az idő akkor is „begyógyítja a sebeket”, ha ezt most elképzelni sem tudod. így, vagy úgy, de szinte mindenki átesik ilyen, vagy hasonló csalódásokon: van aki belerokkan, van aki tanul belőle, van, aki lazán túllép rajtuk, – nem vagyunk egyformák.
talán példaként, talán némi vigaszként küldök a saját életemből pár a „témával” kapcsolatos, itt, a saját blogomra feltöltött „megfogalmazást”, köztük nagyon régieket, s visszatekintő mostaniakat is…
https://irodalmiradio.hu/2024/09/03/vegzet-mely-maga-az-itelet/
https://irodalmiradio.hu/2024/10/15/d-day-epilogus-az-a-bizonyos-nap/
https://irodalmiradio.hu/2024/06/24/egyszer-meg/
https://irodalmiradio.hu/2024/06/09/a-grown-up-woman-lany-egy-felnott-no-lany-prucsoknek/
https://irodalmiradio.hu/2024/07/10/eltalalos-kerdes/
Gábor