Az éj örvényén
Árva sosem leszek, míg szeretek,
de hol dobognak a te dobjaid, szerelem?
Szépséged az örök szép mása,
ám a találkozás ragyogásától még messze állunk.
Az éj örvényén mind sötétebb a sűrűsödő jelen,
de szépséged égi lebegése örökre megmarad.
Egymásba vegyült szívünk énekével
még az örökkévalóságot is felidézhetjük.