Nem fújtad el a gyertyalángot
A rendezett parkban minden ágyáshoz aranypor tapad.
Az elfelejtett poharakban cukorrá válik a szó.
Rád sohase tudok gondolni mosoly nélkül:
lentről akartál úgy ragyogni, mint fenn az örök fény.
Nem fújtad el a gyertyalángot, nem érintetted arcomat.
Bűvösebben senki se tűnhetett előlem:
megrebbentél egy röppenő madártól
s vízcseppként hulltál a fénybe szét.