A látogató
Mindjárt belép, az ajtót már nyitom,
de csak gondoltban fogadhatom,
mert tünékeny, mint ha leoldja az éjt
a fák lombjáról gallyanként a hold.
Mit látogatóként csupán ő hozhat:
hétvége magánörömét,
hogy véget vessen a várakozásnak,
mely szabad ma is, épp csak nem ünnep.
Látszólagos szabadesés az időből.