A megálmodott élet
Titkaitokat ismerem, fájdalmatok tudom.
Itt visszanyerte okát a gesztus, magyarázatát az iszony.
Az örök agyag téglákba égett,
s a sárga homokot zöld élet söpörte szét.
A vizeket hallgatni jöjjetek, mind nyugodt, rezzenéstelen.
Igyunk szellőt, merüljön el szemünk a színözönben.
Ilyen legyen a megálmodott élet:
egy rózsa, semmi több, csakhogy lehessen rózsa.