Jó és rossz között
A szín a táj pereméig csúszik, girhes fák, fakózölddel belepve.
Amott pedig a tölgyek között egy torony.
Borzadállyal töltik el a teremtést.
Józan szem úgy néz rájuk, mint jó és rossz közötti falra.
A környék magányos és kopár, mint a középpont:
a sziklák tetején három romos bástya,
mely beletekint ebbe a szegénységbe akaratlan,
s nem is akar vele semmit. Itt maradt kopárságra és magányra,
taposni rajta s megterhelni kínnal: kiváltság és öröm.