Remény és hitvesztés
Valaki a kezével suhint a levegőbe,
aztán valamit mutogat ujjaival, de ki fejti meg?
A kéz itt rég nincs ökölben, de nincs könnyed repülés sem.
Nyirkos kötelek ágbogában, háló mögött az ég.
A hold s a neon, két összefutó iszamos fény.
Sárga csíkjai egyre tömörebben tűnnek elő.
Úgy válaszolok magamnak, mintha az én városom volna,
mely reményt és hitvesztést eggyé darálhat.